Incitato – megnyitó beszéd

incitato

Házy Bakó Eszter az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnöke meghívására a Brassói Megyei Magyar Napok keretén belül a XXII. Incitato Nemzetközi Művésztábor válogatott anyagából készült tárlat megnyitójára került sor októberben a brassói Reménység Háza kiállítótermében.

A megnyitón Vetró B. Sebestyén András röviden ismertette az 1993-ban megalakult egyedülálló művésztelep történetét és bemutatta Vince László sárándi grafikus és egyben a tábor művészeti vezetője által tervezett Incitato albumot, majd Tóth Ildikó táborszervező szólt a jelenlevőkhöz. A 22. Művésztelep anyagát Magyarosi Imola művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára méltatta.

LOVASISKOLA - 2014

„Nem elég tudós módra, anyaggyűjtésszerűen megismerni az anyagot, azt - lege artis - feldolgozni, s lélekben talán idegen maradni tőle. Emberileg is részévé kell válni a hagyománynak (...)".

„Omnis nobilitas ab equo." - "Minden nemesség a lótól származik", tartja az antik mondás és a brassói Reménység házában kiállított huszonkét művész alkotásai is ezt hangsúlyozzák. Gyönyörű, energikus paripák feszülnek a papíron, vásznon vagy éppen alakot öltöttek fában, hamis bronzban.

A ló nemes állat, talán az egyik legszebb testfelépítésű lény, elegáns mozgással. Nem is csoda, hogy a művészettörténet egyik leggyakrabban megfestett, megrajzolt állataként tartjuk számon. Már az őskori barlangrajzokon is megjelenik egyszerű lineáris stílusban. Az ókorban a ló ábrázolása további kiemelkedő szerepet kapott a különböző lovasnépek művészetében. A legszebb ókori állatábrázolások, közöttük lóábrázolások az ázsiai, eurázsiai művészetekben találhatók meg. Ezek a civilizációk nemcsak a maga valóságában csodálták a lovat, hanem sok esetben már értelmezett, metamorfózison átmenő lényként ábrázolták és gyakran az ősi szent állat formájába is átöltöztették.

A nagy elődök hagyatéka, egy hihetetlenül gazdag művészeti örökség szolgál a ma művészének alkotásainak alapjául. Azonban ahhoz, hogy sajátosan legyen értelmezve, hogy magyaros, erdélyies legyen, a művészeti táborban résztvevő művészek maguk is személyes tapasztalatszerzésnek vannak kitéve a tábor ideje alatt. És hogy ez mennyire fontos, aláhúzták számomra Ábrahám Jakab képzőművész szavai is: nem elég a lovat anatómiailag pontosan lerajzolni, hanem meg kell ismerni, meg kell érteni működését, mozgását, lelkét és akkor lesz a rajzból hiteles műalkotás. Ez a gondolatsor kodályi mélységű, ugyanis a nagy mester is vallotta: „Nem elég tudós módra, anyaggyűjtésszerűen megismerni az anyagot, azt - lege artis - feldolgozni, s lélekben talán idegen maradni tőle. Emberileg is részévé kell válni a hagyománynak (...)". Erre ad lehetőséget az Incitato lovas művésztábor, a két hét alatt szerzett élmények egyértelműen áthatják a munkákat. A meglátogatott lovasiskolák - az idei tábor fő témája-, konkrétan vagy finom utalásokban, elvontan jelen vannak az alkotásokban. Konkrétan Csutak Levente alkotásain, Ábrahám Jakab és Ábrahám Imola finom vonalú rajzain elevenednek meg. Rejtett az utalás Vincze László multiplikált lovai esetében, amelyek a ló lovasiskolába elsajátított különböző magatartás-, lépésformáit hangsúlyozzák vagy a szebeni Orth István művein, ahol a lovak a fauvisták bátor színhasználatához, az expresszionista Franz Marc kék lovához vezetnek vissza egyedi, eredeti stílusban, érzékletesen idézve a lovasiskolák hangulatát.

A budapesti Palásti Erzsébet olajfestményén kubista törések, alakzatok formájában jelenik meg a ló, míg Tomos Tünde játékos alakzatban tárja elénk vagy éppen a ló és lovasa közötti kötődést jeleníti meg. Markáns vonalakkal, a lap szinte teljes felületét domináló, erős ló elevenedik meg Kristó Róbert szénrajzain. Dimény András lótorzója szintén erőtől duzzad, egy másik alkotásán pedig érzékletesen ábrázolja az arányaiban szándékosan túlméretezett erős kezet, amely már nem finoman idomít, hanem sokkal inkább fenyegetően hat.

A gyergyószárhegyi Ferencz Zoltán metszetei konkrét erdélyi tájat idéznek, a szárhegyi kastély reneszánsz pártázatos vonalai is felsejlenek a háttérben. Témái, alakjai is szűkebb hazájához kötődnek, mint például Bákainé, a titokzatos ditrói jövendőmondó asszony legendás alakjának megidézése fehér vágtató paripáján vagy Gábor deák, aki egy maroknyi csapattal sikeresen védekezett a betörő tatárokkal szemben.

Simó Enikő vegyes technikájú festményein gyönyörű, izmos, játékos lovakat, míg Sárosi Csaba könnyed ecsetvonású akvarelljei díjugratót idéznek. A ló különböző arcait mutatja be Vetró B. S. András finom tus-sorozatában: az igavonó állatét, a kancáét a kiscsikójával, az ember hátas társát. Ugyancsak a megbízható, szeretett hátas társat hangsúlyozzák Nagy Lajos fotói és Xantus Géza alkotása. Deák Barna vegyes technikával készült nyomatai a példás, kimért mozdulatú lovat és lovast, illetve a szabadon vágtázó, lobogó sörénnyel, hajjal ábrázolt lovat és lovast tárja elénk. Deák M. Ria finom vonalú pasztellje maga az előkelőség, Erzsébet királynét idéző alkotásáról, ló és lovasáról sugárzik a tartás és büszkeség.

Vetró András lovai esendők, arcuk kifejező, ló és lovasa között minden alkotás esetében finom összhang van. Vetró Bodoni Zsuzsa pasztelljeinek merészen levágott alakjai degasi hangulatot idéznek, ugyanakkor látomásszerű, szürrealista az unikornison üldögélő gyermek látványa. Erőss Sándor erőteljes grafikai alkotásai Pegazust idézik.

A tárlat alkotásait körplasztikák is színesítik. A szobrászatot ezúttal a debreceni Győri László kisméretű, finom vonalú, ősi magyar motívumokkal díszített fa alkotásai képviselik, valamint az udvarhelyi Zavaczki Walter Levente barokkos erőtől duzzadó öntött lófeje.

E valóban nemes állat ezer arca tárul elénk a kiállított műalkotásokon keresztül. Tökéletes testfelépítésük, feszes izomzatuk, kecses, büszke tartásuk, harmonikus mozgásuk mind alátámasztják a már idézett antik mondást: „Omnis nobilitas ab equo".