In memoriam Gergely István



Négy hónappal ezelőtt, már nagybetegen, de elment mestere, Kós András állandó kiállításának megnyitójára a Farkas utcai templomba. Úgy tűnt, a rendkívüli művészeti esemény szinte olyan örömmel tölti el, mint magát az ünnepeltet. Mert Gergely István nem csupán jeles művész, de kiváló ember is volt, aki szívvel-lélekkel osztozott kollégái sikerében. Őszinte, igaz barátot vesztettünk el személyében.


A művész eltávozott, felbecsülhetetlen értékű életműve viszont immár önálló életre kelve hirdeti alkotója örökérvényű nagyságát, művészi érdemeit.

Gergely István szobrai és plakettjei erdélyi mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai. A múltunkat következetes tudatossággal a jelenbe áttelepítő szobrász kezenyomát számos, történelmünk, művelődéstörténetünk nagyjainak, jeles erdélyi személyiségeknek emléket állító szobra őrzi. Bod Péter, Gábor Áron, Apáczai Csere János, Báthory István, Lorántffy Zsuzsanna alakját megelevenítő munkái a művész különleges formaérzékéről, végsőkig letisztult, minden fölösleges sallangtól mentes, tömör és célratörő fogalmazásmódjáról árulkodnak. Tömbszerű megjelenítés, nyílt és egyenes háromdimenziós beszéd jellemzi szobrait.

Legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak a grafika és a szobrászat kontaminációjából született, patinázott gipszplakettjei. A műfaji határok feloldásával és a különböző megnyilatkozási módozatok sikeres egybeolvasztásával a művész új műfajt teremtett. Olyan egyedi önkifejezési lehetőséget, olyan választékos, rendkívül gazdag szókinccsel rendelkező nyelvezetet, amely nemcsak néhány évtizeddel ezelőtt, keletkezésének idején, de napjainkban is az újszerűség varázsával hat.

Gergely István úgy újított, úgy teremtett új világot, hogy ebbe a teremtésbe belefoglalta mindazt, amit az emberi kultúra az évszázadok folyamán kiérlelt-kitermelt. Nyomokat hagyott, jeleket közvetített a múltból és jelenünkből az utánunk következőknek. Szívvel-lélekkel benne élt abban a kultúrában, amelyet nemzete az évszázadok folyamán teremtett. Mindez pedig benne foglaltatik abban a művészi üzenetben, amelyet az alkotó munkáival korának és az utókornak közvetített. Részleteiben olykor már absztraktba hajló szoborképei is csíráiban ott őrzik, mintegy szublimálják hagyományaink, a népi kultúra sajátos megjelenítési formáinak a jegyeit. Szőttesek, faragványok, a fazekasmesterség díszítőelemei bukkannak fel sajátos átlényegítésben munkáin és keverednek a mindennapi tárgyakkal, használati eszközökkel vagy a természetből ellesett és általánosított motívumokkal. A kultikus tárgyak, kelyhek, bibliai jelenetek egyaránt velejárói ennek a nagyon átfogó, a konkrétumokból kiinduló, de az általánosítás magasiskoláját kijárt intellektuális művészetnek.

A gondolatiságában különösképpen tartalmas életműnek elsődleges érdeme azonban mégiscsak a látvány. Az a visszafogottságában tündöklő és figyelemfelkeltő dekorativitás, amely sajátos vonalhálóival, egymásba hajló kör-körös íveivel, vagy szögletes idomaival úgy a lehető legkorszerűbb, hogy az ősi kultúrákon keresztül olykor a reneszánsz és a szecesszió motívumkincséből is merít.

Életművének jelentős részét teszik ki az arckép-plakettek, amelyek a művészre jellemző műgonddal, a konkrét arcvonásokon messze túlmutató művészi igényességgel készültek. A szobrász nemcsak az embert, történelmünk jeles személyiségeit, hanem az általuk képviselt eszmét is igyekezett plasztikailag megjeleníteni. Különleges ráérzéssel és formai bravúrral.

Újabb Gergely István munka már nem születik, az életmű azonban így is teljes. A művész, a jó barát emléke pedig örökre megmarad azok szívében, akik szerették, becsülték. Nagyon sokan vannak, nagyon sokan vagyunk.

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/7519