Hetvenöt éve hunyt el a „leghűségesebb” nagybányai, Thorma János festőművész


Thorma Jnos narckp Thorma János: Önarckép
 Thorma János 1870-ben az Alföldön, Kiskunhalason született, 14 éves korában költözött a család Nagybányára. Egyedüli a festőtelep alapítói közül, aki élete végéig itt élt, lakott, alkotott.
A kiskunhalasi Thorma János Múzeum vezetésével egy nemzetközi vándorkiállítással emlékezünk rá a következő városokban:

Kecskemét, Cifrapalota: 2012. június 6. – július 29.

Nagybánya, Millennium Galéria: 2012. augusztus 9. – szeptember 9.

Kiskunhalas, Thorma János Múzeum: 2012. augusztus 17. – szeptember 15.

München, Künstlerhaus: 2012. szeptember 30. – október 19.

Stuttgart, Ungarisches Kulturinstitut: 2012. október 23. – november 30.

Berlin, Botschaft von Ungarn: 2012. december 6. – 2013. január 27.

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria: 2013. február 1. – június 2.

1895-ben Thorma János ötlete alapján eldőlt, hogy a müncheni Hollósy festőiskola a nyári hónapokra Nagybányára költözik. Az utazás célja az volt, hogy a növendékek és a baráti kör együtt maradjanak, és megalapozzák Magyarországon is a természet utáni festés oktatását.

A két nagybányai, Réti és Thorma szervezői munkája, valamint a város vezetőségének lelkes támogatása eredményeként 1896 májusában megjelent a városban az ötven fős, festőkből és festőnövendékekből álló nemzetközi csoport. Ezt tekinthetjük a modern magyar festészet kezdetének. Az addigi műhelyfestészetet fokozatosan felváltja a természethez hű, a természet szeretetére alapuló festészet.

Ez a látásmód hosszú időre meghatározta a magyar festészet fejlődését, hiszen azok, akik itt tanultak, formálódtak, később a különböző csoportosulások révén döntő, meghatározó szerepet játszottak: a neosok, a nyolcak, a Gresham-kör, a Kecskeméti telep stb.

E munkában Thorma szerepe meghatározó volt. 1898-ban kidolgozta egy szabad festőiskola terveit, ezt Réti Istvánnal (1872–1945) egyeztetve hozták nyilvánosságra. Ennek alapján ők Ferenczy Károllyal (1962–1917) és Iványi-Grünwald Bélával (1867–1940) közösen megalapították 1902-ben a Nagybányai Szabad Festőiskolát. Ennek előzménye az volt, hogy Hollóssy Simon (1867–1918) és köre személyi okokból 1901-ben végleg elhagyta Nagybányát.

A nagybányai festőiskola további sorsában Thormának döntő szerepe volt. 1905-ben Ferenczyt, 1913-ban Rétit nevezik ki az akadémia tanárává, 1909-ben Grünwald a kecskeméti festőtelep vezetője lesz. Ferenczy 1913-ban több levelében kéri Thormát, hogy vegye át az iskola vezetését. Ez meg is történik, és 1927-ig gyakorlatilag egyedül végzi ezt a munkát. Ekkor betegségére hivatkozva átadja Mikola Andrásnak (1884–1970), Krizsán Jánosnak (1886–1948) és Ferenczy Valérnak (1885–1954), de tiszteletbeli vezető marad 1936-ig, amikor is az iskolát a város veszi át.

Thorma a békeszerződés után nemcsak továbbviszi az iskolát, de elvállalja a négy romániai festőakadémia ösztöndíjasainak ingyenes nyári tanítását is, így szinte elképzelhetetlenül magasra, 145-re emelkedik a növendékek száma.

Nagy tiszteletnek, elismerésnek örvend a román kulturális vezetőség részéről, meghívják a Bukaresti Szalon zsűrijébe, és megkapja az egyik legnagyobb kitüntetést, a bene merendit a román királytól.

Az 1900-as évek elején egyre több festő telepedett le Nagybányán. Szükségessé vált egy szabályzat szerint működő társaság megalakítása jogaik, érdekeik képviseletére. 1912-ben létrejön a Nagybányai Festők Társasága, amelynek Thorma is alapító tagja, majd 1917-től élete végéig elnöke. 1936-ban elnökletével megalakul az erdélyi-bánáti festők szindikátusa, amelyben már csak rövid ideig tevékenykedhet.

Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy Thorma elévülhetetlen érdemeket szerzett, nemcsak mint festő, hanem mint ember, pedagógus, segítőkész kolléga és barát is.

Egy laikus, kissé elfogult gyűjtő szemével nézve Thorma János művészetét, arra a következtetésre jutottam: ahhoz, hogy valaki jó festő legyen, szorgalom, idő és jó tanítómesterek szükségeltetnek. Alapjaiban szükséges elsajátítani, megtanulni bizonyos szabályokat, technikákat, anyagismeretet, ezekre önállóan szinte lehetetlen rájönni.

Thormának megvolt a lehetősége, türelme és szorgalma is az alapos szakmai tudás elsajátítására. Már 16 éves korában eldöntötte, hogy festő lesz, és ettől kezdve egész életét ennek a célnak szentelte. Bizonyára ezzel magyarázható az is, hogy csak 59 évesen házasodott, annak dacára, hogy vonzó, érdekes férfi volt, sikerekkel a másik nemnél. A bécsi festőakadémia volt növendéke, Horváth Henrik a rajztanára, aki az alapokra tanítja, majd Budapesten a Mintarajztanodában két éven keresztül Székely Bertalan irányításával fejleszti tudását.

Münchenben a Hollósy-iskolában és a Királyi Akadémián is tanult. Ezek után következtek a párizsi tanulóévek a Julien Akadémián.

Mint képzett festő is minden új iránt érdeklődött, igényelte a továbbtanulást, évente több tanulmányutat tett Európa különböző kulturális központjaiba egészen 1906-ig. Ezek után anyagi problémái miatt csak ritkán hagyta el Nagybányát, Magyarországot.

Ahhoz, hogy valaki nagy festő legyen, tehetségre is szükség van, ezt nem lehet megtanulni, ezzel születni kell. Thorma óriási, született tehetség, ennek a megállapítására a legkompetensebb gyerekkori barátja és kollégája, Réti István értékelését idézhetem: „Nemcsak festőileg, vizuálisan, hanem érzelmileg, belső tartalma szerint is érdekelte a világ. Érzelmei és gondolatai, amiket más ember szavakkal mondana ki, nála mindjárt vizuális megfogalmazásban, képszerűen jelentkeztek. Sohasem ismertem még valakit a festők között, aki annyira képekben gondolkozott volna, és nem ismertem olyant sem, akinek ilyen irányban gazdagabb lett volna képlátó képzelete és inventioja. Nemcsak formai, de lelki élete és szerepe is van minden figurának a képein.”

Thorma egész művészi pályafutása alatt következetesen kitartott a festészetről alkotott véleménye, eszméi mellett, nem volt hajlandó radikálisan eltérni az általa meghatározott útról, olcsó sikerekért. Nem volt hajlandó a divatirányzatokat kritika nélkül átvenni, sem másokat utánozni. Ez nem jelentette azt, hogy látás- és festésmódja az évek folyamán igényeinek megfelelően nem változott, de mindig megmaradt eredetisége.

Kezdeti éveiben alkotott képein megtalálhatók a realizmus, a finom naturalizmus, a szecesszió elemei, ezeket egyéni módon alkalmazza festészetében. Ezek az irányzatok a századfordulón modernek, haladóak.

Témái is időszerűek, megfelelnek a kor szellemének. 1848-as témái aktuálisak, sőt forradalmiak, egyedülállóak, nagy bátorságról tesznek tanúvallomást, óriási sikert, népszerűséget, elismerést jelentettek számára. Akkora sikert festménnyel senki nem ért el Magyarországon, mint ő. Az Aradi vértanúkhoz, amelyet a mai Gundel vendéglő báltermében állítottak ki, ezrek zarándokoltak.

Más témájú festményei, úgy tűnik, számára szinte mellékesek, mintha csak szórakozásból, kikapcsolódásból festene, kevés, de talán épp ezért jobbnál jobb alkotásokat hozott létre.

A 20. században rendkívül felgyorsult minden, így a festészetben is egymást követik a különböző irányzatok, stílusok. Ami ma haladó, azt holnap sokan semmibe veszik, nem azért, mintha az új jobb vagy akár szebb lenne a réginél. 1910 után Thorma is fokozatosan tovább fejleszti festészetét, de alapelveit soha nem adja fel. Továbbra is saját vagy az általa megfestett emberek érzelmeit akarja közvetíteni, a tájrészlet csak ennek a megerősítésére szolgál. Tájképeket csak utolsó éveiben fest, de ezek is a hangulatait tükrözik. Kialakul így egy sokkal világosabb, gyönyörű színeket használó, lírai, expresszív festészet, ami jellemző az utolsó 20–25 évére.

A most látható kiállításokon nagy számban szerepelnek az ilyen munkák, amelyek jóformán még a szakértők előtt is ismeretlenek. Célunk, hogy minél többen lássák ezeket az alkotásokat, így egy egységes képet alkothassanak Thorma egész művészetéről.

Dr. Bay Miklós


http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/76740