Ferenczy Júlia; a "nagybányai"

A kolozsvári Művészeti Múzeumban, a barokk Bánffy-palotában június 13-án nyitották meg egy elfelejtett festő, Ferenczy Júlia (1909–1999) kiállítását. Ferenczy Júlia méltatlanul szorult ki a magyar művészeti életből, de Kolozsváron a polgárság, a művelt magyarság körében elismert művész volt. Képei egy letűnt világot idéznek.

Nagybánya, Pénzverő utca – különös fényekkel, színekkel (Fotó: MH)Az 1896-ban kibontakozó nagybányai mozgalom női alkotói közül általában csak a gobelinművész Ferenczy Noémit ismerjük, de meg kell említenünk Balázsné Csizér Lilla, Ferenczy Károlyné Fialka Olga, vagy Csikós Antónia nevét is. Ők ma sem közismertek, akárcsak az ő generációjukhoz tartozó Ferenczy Júlia sem. A 20. század elején a művészettel foglalkozó, a hagyományos szerepnek hátat fordító nők amúgy is renitenseknek számítottak.

Az erdélyi lelkészcsaládból származó, 1909-ben született Ferenczy Júlia a női festők közül ahhoz a csoporthoz tartozott, amely híven követte a nagybányai iskola által kijelölt utat. Közösen dolgozott többek között Ziffer Sándorral, akinek munkássága hatott Júlia olajkompozícióinak színvilágára, a fametsző mesterrel, Gy. Szabó Bélával, és fiatalkorában Kós Károllyal is jó kapcsolatot ápolt. Tájképein még Szinyei Merse Pál művészetének, impresszionisztikus alkotásainak hatásai is felfedezhetők. Ferenczy Júliát a kolozsvári és temesvári szépművészeti akadémiai évek után Kós bírta rá arra, hogy harmincévesen, tizennégy művész munkatársával közösen vegyen részt egy csoportos tárlaton. Ez az 1939-es esemény a Barabás Miklós Céh bemutatkozása volt, amely egy új korszak nyitányát jelentette: a romániai magyar művészek első nyilvános kiállítása volt Kolozsváron.

A korabeli sajtó elismeréssel fogadta az új tehetségeket, így András Lászlót, Andrásy Zoltánt, Balázs Pétert, Brósz Irmát, Erdei Erzsébetet, Incze Istvánt, Kós Andrást, Kósa-Huba Ferencet, Makkai Piroskát, Olajos Istvánt és Tollas Júliát. A pályatársak közül Ferenczy Júliát jó barátság fűzte Brósz Irmához, de a társaság idővel szétszéledt. A tizenöt művész egészen az ’56-os forradalomig alkothatott békésen, ám az az év megváltoztatta sorsukat. Ferenczy Júlia sem a politikailag meghatározott művészeti irányzathoz nem akart csatlakozni, de nem akart azonosulni az avantgárd törekvésekkel sem - így ő is visszavonult, hiszen ki is zárták a képzőművészek országos szövetségéből. Döbbenetes, de 1990 után sem kaphatott újra státust - a romániai szakszövetségben sem. A Barabás Miklós Céh művészei pedig ma jórészt ismeretlenek, egyikükről sem jelent meg eddig monográfia, Ferenczy Júliát kivéve.

Ferenczy Júlia emlékét sokan őrzik. Műtermében sokszor látta vendégül Szabó T. Attila nyelvészprofesszort, Entz Géza művészettörténészt, vagy Pogány Ö. Gábort, Pomogáts Bélát. Magyarországon néhányszor szerepelt munkáival: Szigligeten, majd később Szankon, ott 1995-ben rendezték meg egy éven át nyitva tartó grafikai kiállítását a közösségi házban.

Mostani centenáriumi tárlatán jelen voltak nemcsak a határon túli magyar művészetrajongók, hanem az itthoniak is: többek között Ferenczy Júlia nevelt fia, Fuhrmann-Ferenczy Imre, régi tisztelői, tanítványai közül Decsi Ilona festőművész, illetve Tibori Szabó Zoltán, akinek 2000-ben jelent meg a művészről szóló monográfiája. A kiállítást Alexandra Rus művészettörténész rendezte, állította össze.
A palota földszintjén Ferenczy Júlia pasztell- és olajképei láthatók: érzékeny emberismeretről tanúskodó portrék (például a színészekről: Bara Margitról, Senkálszky Endréről) a precíz, melankolikus hangulatú önarcképek mellett csendéletek, majd tájképek Kolozsvár vidékéről és az 1970-től többször megismételt szigligeti nyaralásokról idéztek villanásokat.

Mindezek mellett néhány városábrázolás (Nagybánya, Pénzverő utca, 1938.) tanúskodott a művész szerkezetlátó képességéről, pontos térlátásáról. A hosszú alkotói életet élt festő emlékét nemcsak ezzel a kiállítással, de szülőfalujában, a Marosvásárhelytől nem messze található Nyárádszentbenedeken is őrzik.

Somogyi F. Anikó

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/ferenczy_julia_8211_a_nagybanyai.html