Fény-árnyékban a kárpátmedencei képzőművészet

Csoma-kiállítás Kovásznán

Ha április, akkor Csoma kiállítás. Jól tudják ezt a képzőművészek határon innen és túl, hiszen Gazda József immár negyedszázadot is túlhaladott kezdeményezésével hagyományt teremtett. A kovásznai Csoma kiállítás olyan rangos kárpát-medencei művészeti fórummá nőtte ki magát, amelyet immár nem egy neves képzőművész tart megkerülhetetlennek.

A június 30-ig látogatható rendezvény a szokásosnál is népesebb gárdát vonzott a  város szülöttének, Kádár László neves Afrika kutató geográfusnak a nevét viselő  képtárba. Nyolcvanhat festő, grafikus, szobrász, iparművész és fotós hozta-küldte el munkáját a Fény és árnyék tematikájú kiállításra, amelynek tiszteletbeli meghívottja idén Deák M. Ria kovásznai képzőművész. A tárlat anyagát Botár László festőművész és Ráduly Mária Piroska zsürizte.

Katalógusát pedig ismét Vetró András szobrászművész, a székelyföldi-kolozsvári kapcsolatok fáradhatatlan ápolója és szorgalmazója kézbesítette számomra, nem csekély örömöt szerezve ezáltal. A jól ismert borítóval és kikristályosodott, hagyományos szerkesztési eljárással készült dokumentum ugyanis idén, az eddigieket felülmúlva,  színes képanyaggal jelent meg, s mások mellett olyan  neves alkotók munkáit is felvillantja amilyen például az anyaországi  Aknay János és a marosvásárhelyi Kákonyi Csilla. Utóbbi a rendezvény Körösi Csoma Sándor nevével fémjelzett nagydíját is elnyerte Elmenők című alkotásával. A másik kitüntetett az anyaországi Bugyi István József grafikusművész, aki Kontinuitás című linómetszetével Szentimrei Judit-díjban részesült.

De a díjazáson túlmenően maga a részvétel is elismerést jelent és alkalmat a találkozásra, a meghitt, baráti együttlétre, közösségépítésre. A konkrét, személyes együttléten, tapasztalatcserén túlmenően pedig ott a munkák hangtalan párbeszéde, a sajátos, gondos rendezésnek köszönhetően – Deák Barna és Deák M. Ria érdeme – egymást erősítő jelenléte, kölcsönhatása is. A csoportos kiállítások jellegéből fakadóan természetesen most is nagy a szórás mind technikai, mind stiláris, mind pedig minőségi vonatkozásban, de az  egy fedél alá került hazai és külhoni művészek alkotásai jó alkalmat teremtenek az értékek számbavételére, összehasonlítására.

„  A fény és árnyék a művészetben nem csak alkotó elem, hanem fontos jelentéshordozó is. (…) A művészettel ennyire intenzíven összefonódó, azt tartalmában is önkéntelenül gyakran meghatározó két alkotóelem, a fény és az árnyék téma ideális egy ilyen széles seregszemle mottójául, mint amilyen az évente megrendezett Csoma-tárlat. A felhívásra válaszolva a művészek úgy nyújtanak tematikus alkotásokat, hogy közben saját, különböző stílusukkal gazdagítják azt. Az idei szemle alkotásai között találunk olyant, ahol a fény és az árnyék konkrét főszereplőjévé vált a kompozíciónak, de olyant is ahol megszemélyesítve ellentét- ugyanakkor összefonódó szerelmespárt alkotnak. Van ahol az árnyék mellékszereplő a fényben úszó kompozíciókon, s csupán finoman  hangsúlyoz arcvonásokat, épülettagozatokat, textíliákon a világosan fénylő és mély sötét anyagok ellentéte sugallja ezt a kettősséget. Olykor a fény és az árnyék a fekete-fehér grafikákon csupán a műfaj sajátos színi adottságai révén van jelen, anélkül, hogy konkrétan szólna róluk a művész, máshol pedig látszólag teljesen kimarad és csupán a ,színek árnyalatai révén, vagy a szórt fényben felragyogó koloritban köszön vissza” – írja a katalógus bevezetőjében Ziegler Ágnes művészettörténész.

A kiállítást Szebeni Zsuzsa a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézményének igazgatója nyitotta meg és méltatta, s talán az ő kitűnő szervezőkészségének is köszönhető, hogy idén az anyaországból az átlagosnál is nagyobb számban, húszan jelentkeztek munkáikkal a rendezvényen.

A következő legnépesebb, tizenkét képzőművész, Balázs László, Deleanu Márta, Forró Ágnes, Gedeon Zoltán, Horváth Gyöngyvér, Labancz-Cismasiu Ágnes, M. Lovász Noémi, Sipos László, Starmüller Géza, Starmüller Katalin, Székely Géza és Tóth Ildikó Ilona – zömében a Barabás Miklós Céh tagjai – alkotta csoport a Kolozs megyeieké. De  Marosvásárhelyről, Brassóból, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából is sokan jelentkeztek munkáikkal. S a kiállításnak vajdasági és olaszországi résztvevői is voltak. 

A három hónapig látogatható tárlat társszervezője a budapesti Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft.

A nyolcvanhat művész nyolcvanhatféleképpen érzékeli és jeleníti meg a tematikát. Ziegler Ágnes szerint pedig „ a kiállítás megtekintése után megerősödünk érzésünkben, miszerint a fény az, mely életet visz a művészetbe, ugyanakkor pedig a művészet az, mely az értelmet, életet aranyozza be fényével.” Ebből az aranyfényből nyújt csöppnyi ízelítőt a sepsiszentgyörgyi 73 Kiadó Nyomdájában készült, Vargyasi Levente reprodukcióit tartalmazó katalógus.

Németh Júlia