Egy erdélyi művész, aki megelőzte korát: Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállítás Kolozsváron

A jól ismert fametszetek, portrék és tájképek mellett Gy. Szabó Béla néhány munkaeszköze is megtekinthető a kolozsvári tárlaton. Kiderül, az erdélyi fametszés megújítójaként és legjelentősebb 20. századi képviselőjeként ismert művész jelentőset alkotott más technikákkal is.
Ferenczy Miklós lelkipásztornak köszönhetjük, hogy Erdély egyik legjelentősebb művészének, Gy. Szabó Bélának a hagyatéka gondosan van ápolva, és időnként a nagy nyilvánosság elé kerül. Mivel a Szépművészeti Múzeumban jelenleg egy európai gondolkodású kultúrember tölti be az igazgatói teendőket, az ő és a hagyaték gondozójának találkozásából eseményszámba menő dolog sült ki. A Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállítás ugyanis a Ferenczy család és a kolozsvári Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő alkotásokból nyílt, és több mint száz darabot mutat be, közöttük a művész munkaeszközeit is. A tárlat kurátora Bordás Beáta művészettörténész, akinek – saját bevallása szerint – ez az első olyan nagyszabású kiállítása, ahol egyedül bábáskodott a kiállított műalkotások felett. Az 1905. augusztus 26-án Gyulafehérváron vasutas szülők gyermekeként született Gy. Szabó Bélát elsősorban az erdélyi fametszés megújítójának és legjelentősebb huszadik századi képviselőjének ismerjük, ám ahogyan a mostani kiállításból is kiderül, a művész jelentőset alkotott más technikákkal is. Hat évtizedes munkássága alatt – ahogyan a múzeum által közreadott igen hasznos katalógusból kiderül – a művész mintegy 1400 fametszet mellett körülbelül 15 000 szén- és tusrajzot, közel 200 olajképet és csaknem 2000 pasztellt készített. Bár Gy. Szabó halála után mintegy 110 kiállítást rendeztek munkáiból, életműve még mindig tartogat meglepetéseket. A mostani kiállításon a nagyközönség először láthatja például a groteszk, szimbólumokban gazdag, zaklatott hatású Látomásos önarckép című fametszetét, valamint életében soha be nem mutatott olajfestményeit. A jelen tárlat érdekessége a művész munkaeszközeinek kiállítása. A látogatókat minden bizonnyal lenyűgözi egyebek mellett a metszéshez használt fa – vagyis a negatív –, amelyen hihetetlen aprólékossággal van kidolgozva a papírra kerülő alkotás. Szinte felfoghatatlan türelmet és tehetséget igényel ennek kimetszése, melyek segítségével Gy. Szabó Béla többek között albumokat készített (Liber Miserorum, Liber Vagabundi), és könyveket illusztrált (Dante: La Divina Commedia). Csodálatra méltó, hogy a művész viszonylag egyszerű szerszámokkal milyen nagyszerű alkotásokat hozott létre. Különböző technikákkal készült önarcképei pedig valóságos időutazásra szólítják a látogatót, hiszen Gy. Szabó egészen fiatal vonásaitól idős arcáig periodikusan megörökítette önmagát az utókor számára. És ezt nem valami önző gondolattól vezérelve, hiszen ugyanolyan művészi alkotásokat jelentenek, mint barangolásai során Olaszországban, Belgiumban, Mexikóban, Kínában, Bulgáriában vagy a Balaton vidékén készült művei. A négylábú, zsebre vágható apró székecske pedig, amelytől utazásai során Gy. Szabó sosem vált meg, a jelen kiállítás egyik kuriózuma. Művészi halhatatlanságát hangsúlyozta a megnyitón a múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács, aki szerint Gy. Szabó Béla életműve száz év múlva is érvényes lesz az eljövendő nemzedékek számára. Az igazgató nem véletlenül hívta fel a jelenlevők figyelmét arra, hogy jól nézzék meg az alkotások alatt szereplő dátumokat is, hiszen az 1985. november 30-án, nyolcvanéves korában Kolozsváron elhunyt művész egyes alkotásaival jócskán megelőzte korát. A Szépművészeti Múzeumban nyílt Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállítás szeptember 3-áig látogatható a Bánffy-palota emeleti termeiben.
Nánó Csaba