Ablakot nyitni a világra

 

A kolozsvári Szentegyház utcai Phoenix Könyvesbolt tulajdonosa, Kós Ferenc és vezetôje, Magyari Eszter adtak hajlékot egy egészen eredeti megnyilvánulásnak.

Két fiatalember: egy sokmindenre vállalkozó újságíró, Szabó Csaba és egy fiatal közgazdász, Szegô József elhatározták, hogy internetes hetilapot indítanak, Világhírnév (www. vilaghirnev. ro) címmel. Mikor e cikk készlt, 35. száma jelent meg a hetilapnak és az elmondottak szerint a világ minden részébôl tapasztalható élénk olvasói érdeklôdés. Amint Szegô József a Világhírnév igazgatója és mûszaki felelôse elmondta, az alapötlet könyvnépszerûsítés lett volna, segíteni azokon, akik nem tudják könyveiket, írásaikat itthon „értékesíteni". Ezt az anyagot népszerûsítették volna a weblapon. A nyugati könyvkiadók, könyvkereskedôk, megismerkedvén az itteni értékekkel rendelnének belôlük. Tehát inkább gazdasági vállakozásnak indult volna, mint irodalminak. Habár inkább jelképes összegeket kértek, a könyvek, írások szerzôinek erre sem volt pénzük. Ekkor született az elhatározás, hogy önkéntes módon, különbözô erdélyi szerzôk könyveit bemutatják, és recenziókat közölve népszerûsítik. A vállalkozás a Nyugaton élô magyarok köreiben igen népszerû lett. Ezt tapasztalva, arra az elhatározásra jutottak, hogy ezt az utat kövessék. A gazdasági vállalkozás átalakult kulturális jótékonysági vállalkozássá. Mivel Szegô úr egy weboldal készítô cégnél dolgozik, ott eladási igazgatói munkakörben, ez a cég állja az összes költségeket, ami a Világhírnevet illeti. A Polivet cég révén létezik maga a weboldal is, amely az eredeti elképzelésé kiterjesztette, a Szélrózsa rovatot Szász Péter szerkeszti, aki a kolozsvári Barlangász klub tagja. Az irodalmi részt kibôvítették neves képzô- és fotómûvészektôl származó illusztrációs anyaggal. Azon kívül színházi vonatkozású cikkeket, turisztikai és brassói híreket is közölnek. Céljuk az erdélyi események hû közlése.

Az örökké mozgó Szabó Csaba felkarolta Horváth Gyöngyvér azon ötletét is, hogy az illusztráló mûvészek munkáiból kirakati tárlatot állítsanak össze, és a kirakatba ki lehet tenni egy televíziót is, amely a weboldalt mutatná be az utcának, a nagyvilágnak.

A Phoenix Könyvesbolt vezetôi ennek az elképzelésnek adtak helyet. A megnyitó alkalmával, az egyébként tágas könyvüzlet nagyon kicsinek bizonyult a sok érdeklôdô számára. Amint Szabó Csaba elmondta, a Világhírnevet hetente átlagban 120 ember olvassa, fôleg Svédországban és Ausztráliában. A visszajelzések alapján a nagyvilágban eseménynek számít minden kolozsvári fórum, mûhely-megnyilvánulás. Szabó Csaba alapelve: nem elég létezni, látszani is kell. A kirakatban azok munkái vannak kitéve, akik megbíztak a Világhírnévben. Ezek a következôk: Soó Zöld Margit, Forró Ágnes, Lészai-Bordy Margit, Horváth Gyöngyvér, Orbán István, Essig Klára, Essig József és Jánosi Andrea.

Németh Júlia mûkritikus az illusztráció fontosságáról, fejlôdésében beállt változásokról tartott kisesszét. Amint mondta, ilyen fajta kiállítás Kolozsváron abszolút premier. Beszélt az illusztrátor szabadságáról. A mûvészet szabadságát nem lehet korlátozni. Az illusztráció bizonyos alázatot követel, amit az illuszrálandó mû határoz meg. A ma mûvészei igyekeznek átlépni e korlátokon, ami természetes. Mostanában a határok elmosódnak, a grafikus a festészetben improvizál, installációkat készít. Így az illusztráció határai is fellazulnak. Az illusztráció tárgya egyre inkább az ötletek, a hangulat ábrázolása felé tolódik el, gyakran a többdimenziós technika alkalmazásával. Ebben a folyamatban a mû melyet illusztrál, esetleg szárnyakat, adhat a mûvésznek.

Csép Sándor, a MURE elnöke öröme kifejezése után apokaliptikus képpel folytatta: „Pesszimizmura hajlamos természetünk egy olyan felsorolást juttatott eszembe, amely elkeserítené a jelenlevôket. Ha azt mondom: Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon, mindenki azt mondja – ez egy magyar ember, és neki ez jut eszébe. De mondhatja Árpád, Szent László, Bocskai, Bethlen, Széchenyi, Petôfi, Szent- Györgyi Albert, Gábor Dénes, Márai Sándort is. Ha így tekintjük történelmünket, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a mi nemzetünk történelme nagyon is aktívan része a világtörténelemnek. A nemzetnek vannak nagyon is aktív tagjai, akik a maguk idejében jelentôset alkottak, és ennek köszönhetjük, hogy túléltük minden legyôzônket.

Az újrakezdés, és az újra élés nagymesterei vagyunk immár több mint ezerszáz esztendeje. Az a lelemény, amirôl itt is szó volt, jellemez bennünket".                                                                     CSOMAFÁY FERENC