A szent Grál nyomában - Labancz Cismaşiu Ágnes kiállítása a Művészeti Múzeumban

Labancz Cismaşiu Ágnes a meglepetések embere. Minden eddigi jelentkezése különleges művészi élménnyel kecsegetett, hiszen sohasem ismételte önmagát. Mintegy negyed százados pályafutása alatt – 1980-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán – a művészi kifejezőeszközök fölöttébb gazdag skáláját felvonultatva jelenítette meg vizuális élményeit, közölte választékosan, változatosan és a lehető legmeggyőzőbb képi nyelven művészi üzenetét.


A határok légiesülésének korát éljük. S ha az országhatárok vonatkozásában ez nem is olyan rég következett be, a művészetek, s jelesül a képzőművészet berkeiben a művészeti ágak közti átjárhatóság, a gátak feloldódása, a különböző ágazatok közti szoros kapcsolat, sőt olykor egymásba olvadásuk sokkal hamarabb elkezdődött. Kitűnő példa erre Labancz Cismaşiu Ágnes munkássága. Aki képzőművész a szó legnemesebb értelmében. Hiszen a kerámia, a textil és az üveg lehetőségeit is felhasználva közölte művészi elképzeléseit, merészkedett ki a térbe háromdimenziós installációival, hogy aztán legutóbbi, Drezda és Berlin után a kolozsvári Művészeti Múzeumban is bemutatott kiállításán a „tiszta” festészetnek hódoljon, és okozzon különleges élményt híveinek. A kifejezőeszközökben megnyilvánuló változatosság azonban nála már a kezdetektől jól megalapozott, szilárd művészi hitvallással párosult, melynek meghatározó jegye a transzcendencia iránti érdeklődés, egy mindenek fölött létező erőben vetett hit. Az isteni eredet – ez volt legutóbbi tárlatának is a címe – nyomába szegülő művész a színbeszéd valamennyi stiláris eszközét bevetve kutatja a kezdeteket, tesz tanúbizonyságot különleges festői képességeiről, kitűnő színérzékéről. Az ég és a föld frigye a címe egyik emblematikus munkájának, amely a színek sajátos egymásba olvadásával sejteti a földiek égivé válásának, légiesülésének, a leheletfinom átváltozások sejtelmes ködébe burkolt eszmei megtisztulásnak a folyamatát. Olyan szimbólumoktól terhes, mély érzelmektől és hittől fűtött piktúra ez, amelynek különleges értékét fokozza a színek sajátosan harmonikus, sohasem hivalkodó, mérsékelten visszafogott, de ugyanakkor éppen összhangjukban figyelemfelkeltő és megnyerő kavalkádja. Az árnyalatokban szinte kimeríthetetlen szín-játékok, az egymáshoz simuló, egymást kiegészítő kombinációk rendkívül gazdag skálájában gyönyörködhetünk. Közben pedig az alkotó a szent Grált keresők évszázados szimbólumának 21. századi, sorozatba foglalt és erőteljes személyes jegyekkel dúsított festői változataival is megismertet. A meditatív hajlamú, az elvonatkoztatás legmagasabb lépcsőfokait is megjárt, s az archetípusokig eljutott művész biztos kézzel adagolja a számára létfontosságú, különleges belső tartalommal rendelkező jelképeket, amilyen például a szem és a háromszög. Életfák, növényi, florális jegyek tarkítják ezt a formavilágában is sajátos, visszatérő motívumokkal építkező festői megnyilatkozást. Amelyből a megismerés, az önmagunk keresésének és megismerésének folyamata és művészi megjelenítése sem maradhat ki. Az örök keresésé, hiszen alkotói teljesítményét tekintve Labancz Cismaşiu Ágnes régóta magára talált, a kutatás, a megismerés viszont sohasem tekinthető lezártnak.

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/1835