A múló idő hídján

Gally A. Katalin kiállítása a Györkös Mányi Albert Emlékházban


Gally A. Katalin az árnyalatok festője.
Pasztellkészletét nézve meglepett, hogy a tompa okkerek és színes szürkék rúdjaiból csak kis végek maradtak meg. Az angolvörös, a sárgák, narancssárgák és néhány vörös árnyalat, amelyek még valamennyire kopottak, akárcsak a fehér is. A fekete azonban s a „hevesebb” színek érintetlenek. A kékek és zöldek is alig fogynak, bár munkáit nézve azt hittem, hogy ezeket gyakran veszi kézbe.


Ha a képeken érzékelhető kéket, zöldet, vöröset közelről megnézzük, és elemeire lebontjuk, láthatjuk, hogy összetevőik tompa, élettelen színek. Ezekből az árnyalatokból épülnek fel érzékeny és finoman színezett alkotásai. Festményeinek ereje – használjuk ezt a szót, mert Gally munkái erősek – és határozottságuk ebből a színtudományból ered. Képeinek üzenetét ez a nagy és ritka, nem hivalkodó színtudás és absztrakt gondolkodás teszi kifejezővé.

 

Rozsda marta  

Ez a csendes erő a nemes penészre emlékeztet, amelyet több munkáján is megfestett. A pókhálóra hasonlító és így az idő múlására is emlékeztető gomba, amely a boros palackokat és hordókat beborítja, leheletfinom élő szervezet, amely a borral együtt él, és azt nemesíti, ízesíti. Ennek a penésznek a talányossága, hallgatag tevékenysége – amit metafizikusnak mondanánk, ha ezt Gally Katalin szerénysége megengedné – az, ami a képek hangulatát meghatározza.

A múló időnek a törékeny hídján kelnek életre a színek is, megidézve az újabb és régebbi idők formáit: kilincseket, kazettás mennyezetek és kalotaszegi kapuk kopott figuráit, lepergő vakolatot, bábukat, lépcsőket, facsonkokból felsejlő álmokat, eldobott műanyag palackokat. Az alakok és tárgyak mind az emberről beszélnek, az értékalkotó és romboló emberről egyaránt, valamint ember és történelem, ember és társadalom, ember és természet viszonyáról.

Bálvány  

A történelmet ebben az esetben nem politikatörténetként, az események és nemzetek történeteként, hanem az időről és az annak alávetett emberről folytatott szubjektív elmélkedésként értelmezzük.

A társadalom és az emberi értékeknek a féltése sajátossága az erdélyi magyar művészetnek. A kisebbségi lét, esetenként a kétszeresen kisebbségi lét (Gally Katalin magyar–szász származású, és kevés barátja maradt már Kolozsváron, Erdélyben, akivel németül beszélhet) fokozottan érzékennyé teszi az erdélyi művészeket a társadalomnak az ökológiai szemléletére.

Klasszikusaink közül Nagy Albert, nagy művészeink közül Pallos Sch. Jutta, Soó Zöld Margit, Kusztos Endre s immár Gally A. Katalin képein is felfedezhetjük a társadalomnak az ökológiai értelmezését. A társadalom és természet hasonlatosságát fejezik ki műveik. A fák és az emberek, az erdők és a falvak, városok hasonló modellt képviselnek. Természetesen kihallatszik azonban műveikből az is, hogy az embert a fákhoz hasonlóan el lehet pusztítani, a fák viszont nem tudnak úgy pusztítani, ahogy csak maga az ember tud.

Óborok  

Ideje említenünk, hogy Gally képi világában jelen van a nosztalgia. Egy világkép, esetleg társadalmi modell s főleg bizonyos társadalmi értékek iránti nosztalgia. Egy jobb, leülepedett társadalom iránti vágy. Ezt érzékelni abból a fájdalomból, amellyel felismeri ezeknek az értékeknek a romjait. És a megörökítés céljával festi meg őket, mert a művészet célja az kell legyen, hogy reményt nyújtson és építsen. Továbbörökítsen és ha kell, újraélesszen.

 SZÉKELY SEBESTYÉN GYÖRGY

Elhangzott 2013. április 24-én a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a kiállítás megnyitóján.


http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/89395