A BARABÁS MIKLÓS CÉH KOLOZSVÁRI CSOPORTJÁNAK TÁRLATA ELÉ


 

Ha január akkor Barabás Miklós Céh. Az évente megrendezett, értékfelmérő csoportos kiállítások hagyománya idén is folytatódik. Olyan állandó ez a Kós Károly és Szolnay Sándor alapította, nyolcvankilenc esztendős művészszervezet életében, amely jobbára csak a helyszín vonatkozásában mutat eltéréseket. A Magyar Kultúra Napjának égisze alatt sorra kerülő rendezvénysorozat a Barabás Miklós Céh székházának méreteiben  szerény galériájából indult az ezredforduló utáni években, hogy a Tibori Szabó Zoltán vezette, jóval tágasabb Minerva galériában folytatódjon, és állapodjon meg aztán – Lucian Nastasa Kovács igazgató vendégszeretetének köszönhetően – a  legrangosabb színhelyen, a Bánffy-palotában székelő Művészeti Múzeumban. Ahol  a céh 2017-ben,  több mint másfél száz alkotó munkáit felvonultató, országos kiállítással mutatkozott be sikerrel.

Idén szerényebb méretekben, jobbára helyi forrásokból táplálkozva folytatódik a rendezvénysorozat, országos megmozdulásokra ugyanis a BMC csupán nagyobb időközökben vállalkozhat. Így aztán, „megfogyva bár, de törve nem” igyekszik felmutatni azon értékeit, amelyek a romániai magyar képzőművészeket tömörítő szervezet legnépesebb, kolozsvári csoportjának berkeiben születtek az utóbbi időben.

Hagyományaihoz híven, mindennemű stiláris és tematikai megkötés nélkül, csupán a minőségre összpontosítva vonultatja föl a kolozsvári és Kolozsvár környéki képzőművészek legfrissebb alkotásait.

Festők, szobrászok, grafikusok, kerámia-, üveg-, textil- és fotóművészek nyújtanak munkáik által betekintést érzelem- és gondolatvilágukba, művészi elképzeléseikbe, újszerű próbálkozásaikba, törekvéseikbe.

Mint általában, úgy most is a változatosság jellemzi a tárlatot. S nem csupán műfaji vonatkozásban, hiszen a kínálat szinte valamennyi technikában a figurálistól az absztraktig, a klasszikus beütésű, valósághű munkáktól a posztmodernekig, a drámai hangvételűektől a lírai beállítottságúakig, a harsogó figyelemfelkeltéstől az elvontabb, sejtelmesebb, olykor metafizikus irányultságú, metaforikus szín-vonalbeszédig, vagy esetenként gunyoros megnyilatkozásokig terjed. Legyen szó pályakezdő, huszonéves művészeinkről vagy éppenséggel a száz felé közelítőkről. Az avantgárd beállítottság ugyanis nem kizárólag a fiatalság sajátja: született adottság, amely egy egész művészpályát végigkísérhet.   

A múlt év eredményeinek felmutatása, idősebb művészeink esetében pedig csöppnyi ízelítő az életműből – röviden így jellemezhetném a jelenlegi felhozatalt.

A különböző műfajok és művészi megnyilatkozások, stílusok, divatos áramlatok illetve divatokon felüli alkotások találkozása a palota patinás barokk íveinek oltalmában, és rendezői elvek szerinti egymásmellettiségük sajátos hangulatot kölcsönöz a tárlatnak. Mindez akár egyfajta trendnek a továbbéléseként is értelmezhető. A kósi hagyományokból táplálkozó, de a mindenkori új iránt nyitott művészi attitűd síkba és térbe fogalmazásának, matériába, formákba, színekbe, fényekbe lényegítésének jellegzetes példáival szembesülünk. Egy javakorabeli szervezet továbbélésének lehetőségeivel és módozataival.

A Barabás Miklós Céh jelenleg Kolozsi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész irányításával működik, s egyre több fiatalt vonz soraiba. A szervezet 1994-es újraalakulásakor viszont, csupán Kolozsi képviselte a fiatalabb korosztályt. Ez a mostani, optimizmusra feljogosító változás neki és a céhért szívvel lélekkel küzdő, felejthetetlen emlékű, előző elnökünknek, a Munkácsy-díjas Jakobovits Miklós festőművésznek köszönhető, aki öt éve távozott az élők sorából. Életműve viszont élőbb mint valaha. Alkotásaiból, emlékét híven ápoló művésztársa, Jakobovits  Márta keramikus közreműködésével 2017-ben számos kiállítás nyílt Erdély-szerte és az anyaországban, a fénypontot azonban a jelenlegi, december 5-én megnyílt és január 28-ig látogatható budapesti, Műcsarnokbeli, retrospektív kiállítás képezi. Az Ujvárossy László kurátori hozzáértését dicsérő tárlat, a művész különböző alkotási periódusaiból származó, százhúsz munka segítségével dokumentálja Jakobovits Miklós fölöttébb összetett, a figuratívtól az absztraktig terjedő, filozofikus mélységeket felvillantó életművét. A rendezvény a hatvanas-hetvenes évek groteszk hangvételű munkái mellett, a későbbi monokróm, térbe is kitüremlő, reliefszerű alkotásokat és a legutolsó években készült, az emberi élet törékenységét szimbolizáló rozsdaképeket foglalja magába. A Titok – ez a kiállítás címe – a műalkotás születésének misztériumába nyújt betekintést. 

A Barabás Miklós Céh január 18-án, csütörtökön 18 órakor, a Művészeti Múzeumban megnyíló tárlata, immár általánosabb szinten, de ugyancsak  titokfeltárónak minősíthető. Egy művészszervezet kolozsvári meghatározottságú, pillanatnyi állapotába enged betekintést.

A kiállítás kurátora ismét Bordás Beáta, a múzeum tehetséges, fiatal munkatársa.

Németh Júlia