„A művészet játék, de komoly játék" Kolozsi Tibor, Kolozsi Gabriella, Dorel Găină Gerendi és Mira Marincaş interaktív tárlata a BMC G-ban

Komoly játék – ez a tárlat címe, s ebben a két szóban benne foglaltatik mindaz, ami a kiállítók számára a művészi alkotás lényegét jelenti. Az élvezet, a kísérletezés, az anyaggal és ötleteikkel való játék mindenkori öröme, de a komolyan vett játék, az elmélyülés, az alkotás kínja-gyönyöre is. És ennek a magával ragadó, kín-keserves, de ugyanakkor sejtelmesen-gyönyörűségesen izgalmas, felemelően vonzó, mély-könnyed játéknak az eredményéből nyújt ízelítőt portrészobraival Kolozsi Tibor, dekoratív kerámiatárgyaival Kolozsi Gabriella, valamint a művészházaspár alkotásai ihlette lírai fotóetüdjeivel és azok költői kísérőszövegeivel Dorel Găină Gerendi és Mira Marincaş.

A portrék mindig is fontos helyet töltöttek be, és jelentős szerepet játszottak Kolozsi Tibor alkotóművészetében. A szobrászi adottságok próbakövének is tekinthető arckép viszont korántsem egyfajta bizonyítási szándékból került túlsúlyba, s nyert formát a legkülönbözőbb anyagban, kőben, vasban, bronzban. Kolozsinál a formai bravúrokon túl a portré a komoly játék, az elmélyülés, az absztrahálás és általánosítás olyan lehetőségét teremti meg, amellyel a szobrász különböző alkotói periódusaiban különbözőképpen élt. Hogy eljusson a jelenlegi, tömören megfogalmazott, lényegre törő, de mindazonáltal a részleteket sem mellőző expresszív alaptípusok megfogalmazásáig. A részletező és a nagyvonalúan összegző fogalmazásmód frigyéből összeálló portrék éppen e kettősség okán válnak különlegesen kifejezőkké, egyediekké, megismételhetetlenekké. S bár úgy tűnik: a művész archaikus jegyekkel ruházza föl alkotásait – az ősi formák és kifejezésmódók egyébiránt mindig is vonzották, s ez korunk szobrászművészetére általánosan is jellemző – az itt bemutatott portrék éppen időtlenségükben, korok és stílusok fölöttiségükben jelentenek újat. A művész évezredek mélyére nyúl, hogy a legmodernebb korok életérzését sugallja, hogy a művészi általánosítás legmagasabb fokára lépjen. Teszi pedig mindezt olyan formai bravúrok felvonultatásával, ami a tehetségen felül tökéletes mesterségbeli tudást is feltételez. Újszerű, látványos, de ugyanakkor meditációra is sarkalló vizuális struktúrákat teremt, szuverén formanyelvet alakít ki, hogy ne mondjam: kolozsiul fogalmaz. S ezt nem csupán a kifejezésmódra értem, hiszen érzésem szerint a portré Kolozsinál egyben lelkiállapot is. Sajátos viszonyulás ábrázolata tárgyaihoz. Hiszen ezek a részleteiben tökéletesen kidolgozott, archaikusnak tűnő, de huszonegyedik századi szenvtelenséggel a jövőbe tekintő arcok mi vagyunk. Mi, akik voltunk, s akik leszünk. A mindenkori ember, gyarlóságaival és erényeivel, akit a művész mintha felülről, egyfajta megértő bölcsességgel szemlélne. Teheti. Hiszen immár saját teremtményeiről van szó. A többezer típusból összesített, tömörségükben szinte pattanásig feszülő portrékról.

A most kiállított bronzportrék díszítményei az archaizáláson túl az arckifejezések komorságát meghatározhatatlan múltak és vidékek harcosainak levegőjével ruházzák föl, jelzéseiként egyfajta militarista eszmeiségnek, ideológiának. A robusztus formákat, arcfelületeket kiegészítő, sötéten tátongó nyílások fokozzák az arckifejezések drámaiságát. A portrék jelzés-szerűségét kiemelendő az arcszőrzet, a hajtincsek, -fonatok is mintegy alkalomszerűen takarják az arc- és fejfelületet.

Kolozsi Gabriella ritkábban jelentkezik alkotásaival a nyilvánosság előtt, de kerámiái nem csupán ezért, hanem elsősorban figyelemfelkeltő, egyedi hangvételüknek köszönhetően hatottak a meglepetés erejével, és érdemelték ki a tárlatlátogatók elismerését. A művésznek sikerült olyan sajátos szín- és formavilágot teremtenie, amely archaizáló beütései ellenére a legkorszerűbb kerámia nyelven kommunikál a nézővel. A mediterrán világ sajátos kékjébe fogalmazott, a lágyan ívelő formákkal valósággal kontrasztáló markáns, erőteljesen kifejező, férfiasan határozott fogalmazásmód különleges ízekkel, zamatokkal telíti ezt a nagyon sajátos művészi megnyilatkozást. Az olykor a figurativitást is sejtető, dekoratív formák valósággal tüntetnek elevenségükkel, színeik bravúros játékával, a kerámia műfaja adta lehetőségek sajátos felvillantásával. Az ókori görög vázák eleganciája sejlik fel ezekben az ízig-vérig korszerű, huszonegyedik századi műtárgyakban. Egy modern művész főhajtása mindazon értékek előtt, amelyeket a letűnt korok művészi megnyilatkozásaikban ránk hagytak. Hagyomány és korszerűség így olvad egybe, alkot szerves egészet és hoz létre merőben újszerű értékeket Kolozsi Gabriella keze munkája nyomán. Aszimetriára épülő, különleges harmóniákat sejtető formák, dinamikus elevenséggel tobzódó színvariációk utalnak arra, hogy a művész fölöttébb otthonosan mozog a kerámia világában, maximálisan képes kihasználni a műfaj adta lehetőségeket.

A művészházaspár különböző műfajban térbe fogalmazott megnyilatkozásait Dorel Găină Gerendi és Mira Marincaş művészfotói kapcsolják egybe. Úgy is mondhatnám: lírai változatok Kolozsi témára. Alkotásaikkal a fotó és a számítógép művészei műfajt teremtenek: egyfajta fényképköltészetet, képi lírát. Játszanak a színekkel, formákkal, megmozgatják, dinamizálják a statikus elemeket, lágyan ívelő formákba öntik az ihletforrásul szolgáló szoborportré részleteket, kerámia szegleteket. A modern technika adta lehetőségekkel közelítik, kinagyítják, vagy éppenséggel elmossák, sejtelmesebbé teszik az alapként felhasznált műtárgy együttest. A költői szöveggel kísért lírai etüdök erőteljesen kontrasztálnak a markáns portrészobrokkal, de még a határozott fogalmazásmódjukkal tüntető kerámiatárgyakkal is. Dorel Găină Gerendi művész a javából, aki fotóiban akkor is önmagát adja, ha történetesen Kolozsi változatokat fogalmaz síkba, s a modern technika, a számítógép lehetőségeit kihasználva Mira Marincaş is ezt teszi. Mert „a művészet játék, de komoly játék".

NÉMETH JÚLIA

http://archivum.szabadsag.ro/main.php?datum=20070707