“Felsajog és a vásznakon továbbél a táj”


A zr killts megnyitjn

A záró kiállítás megnyitóján

Az idei volt sorrendben a 37. Nemzetközi Alkotótábor nyári művésztelepe. Igen választékos, költői magasságokban röpködő szavakkal foglalta össze az idei homoródszentmártoni nyári alkotótábor munkáiról alkotott véleményét a július 6-án, szombaton délután tartott táborzárón Bodor Klára tanítónő, a Homoródmente Művészetéért Alapítvány (HMA) kurátora. A víz, mint második alapelem jegyében dolgoztak idén a képző- és fotóművészek. A tíz napon át tartó alkotómunka lenyomatait a helyi Dávid Ferenc Ifjúsági Ház emeleti termében tekinthette meg az érdeklődő, helybeliekből és az alkotók hozzátartozóiból álló, mintegy százfős közönség.

A zr nnepsg kznsge

A záró ünnepség közönsége

Helyénvaló és hiteles volt ez a hozzáállás – mondotta Sz. Kovács Géza segesvári grafikus, aki a tábor nagy öregjei, az alapító atyák közé számít, hiszen a kezdetektől jelen van –, művészettörténész vagy kritikus sem írhatott volna találóbb szavakat. Látszik a munkákon, hogy az élő és életet adó víz által, annak „formai megnyilatkozásai” révén közeledtek a külső és belső tájakhoz, a megfogalmazott lényeghez. Legalább egy alkotást kértek a szervezők a víz „jegyében” elkészíteni, amely a továbbiakban a HMA tulajdonában marad. Ez az elvárás nem volt megerőltető, hiszen az őselem számtalan „arca” mutatkozik meg itt is. „Nem lenne élet víz nélkül a két Homoród mentén, nem létezne ez a táj” – folytatta a jeles grafikus. A sokoldalúságról, az egyes alkotókról és alkotásaik látásmódjáról, a használt technikákról, a szublimálás mikéntjeiről lehetne itt hosszan írni, de ezek a képek mindenről árulkodnak, mindenkinek mást és mást mondanak. „A képet nézni kell” – állapította meg hajdanán egy idős helybéli tárlatlátogató. Ez így van, ki-ki megteheti még egy hónapon át, ha arra jár, ha érdeklődik a táborban elvégzett alkotómunka iránt.

A rendezvény házigazdája, dr. Sata Attila körorvosi munkája mellett immár hosszú évek óta végzi a táborokhoz kapcsolódó szervezőmunkát. Olyannyira szívügyének érezte és érzi ma is a művésztelepet, hogy igyekezett azt folyamatosan bővíteni és népszerűsíteni. Őszi tábort is hirdet két éve, biennálét tart, illetve a Homoród Fotóklubbal közösen fotópályázatokat bonyolítottak és írnak ki a következőkben is. A helyi események mellett maga szervezi az itt összegyűjtött anyag – mintegy 580-600 alkotásról van szó – nemzetközi bemutatását, hiszen több alkalommal eljutottak egy-egy tematikus válogatás jóvoltából a szomszédos országokba, illetve Erdély nagyvárosainak galériáiba. A gyergyószárhegyi mellett a megyében – hagyományait és nagyságrendjét, rangját tekintve – ez a második művésztelep. Az a tény, hogy harminchetedik alkalommal tarthatták, azt jelzi, hogy szükség van rá, hogy a művészek egy jelentős csoportja szeret ide járni, s a tábornak jó a híre. Sata Attila elmondta, hogy szeretné még folytatni, legalább a negyvenedik nyári táborig „elvinné” a programokat, de elérkezettnek látja az időt arra, hogy a művésztelep, a körülötte és általa felhalmozódott érték, rangjához és fontosságához szükséges, illő helyet kapjon.

Az idei nyri tbor rsztvevi

Az idei nyári tábor résztvevői (a csoport nem teljes – a teljes névsor alább olvasható)

A helyi önkormányzat, a közigazgatásilag ide tartozó tizenkét falu, az azokban működő egyházközségek és közbirtokosságok többsége, a helyi cégek, az elszármazott, de ma is ide kötődő vállalkozók, a lakosok, akik hasznos apróságokkal támogatják a tábort, egyaránt sajátjuknak érzik a művésztelepet. Sokan büszkék rá, hiszen a művészek a hosszú évtizedek során „belesimultak a tájba”, ismert elemei az összképnek, akár a múlt emlékét idéző eszközök, akár a letűnt mesterségek tárgyi és szellemi kellékei, akár a kövek, akár a romok, s akár a hosszú nyári délutánban megnyugvásra készülő öregek. A Homoródszentmártoni Művésztelep a harminchét esztendő alatt a hely egyik márkajelévé, ha tetszik: promóciós eszközévé nemesedett. A nemzetközi hírű szobrász, Román Viktor emlékét és életművének egy részét őrző szoborpark, a szépen felújított templomok, a frissen megnyílt Múlt Idők Háza mind-mind azt jelzik, hogy a kultúra és a turizmus által lehetne elkezdeni a felemelkedést. Ez a vidék két évtizede készül a fellendülésre, készül a valós Európába, de úgy tűnik, hogy az út hosszú, erősen göröngyös, és kátyúi tengelytöréssel veszélyeztetnek. És időközben elégnek az utolsó erőtartalékok. A két Homoród-köze olyan ma, mintha az ottani jelenségek által a szórványlét minden gondja, baja és átka gyűrűzne be a tömbmagyarsági illúziókkal és autonómia-reményekkel élő Udvarhelyszék kebelébe, mintha élő és fájó mintával szemléltetnék itt a biztos pusztulást. Az Európai Uniós pályázatok valahogy elkerülik ezeket a településeket, minden egy valamikori jövőbe odázódik, illetve megmarad az álmok és a kampánybeszédek szintjén. Talán örökre oda a megálmodott élmény- és gyógyturizmus. Kúriák omlanak össze a községben, kihasználatlan közösségi épületek „hevernek parlagon”, miközben a felhalmozott műtárgyak raktárban porosodnak. A művészetpártoló és a közjó iránt szenvedélyesen érdeklődő és cselekvő orvos – saját zsebből – bérli azt a használaton kívüli malmot, amelyben, s amely köré egy továbbfejlesztett művésztelepet lehetne építeni.
Az együttműködés lehetőségei adottak.

Itt megtekinthető a záróünnepségről készült videó-felvétel.

Vass Mria-Magdolna Rvedez

Vass Mária-Magdolna Révedező

Idén a nyári táborban tizennyolc alkotó dolgozott együtt: Sz. Kovács Géza grafikus (Segesvár), Datu Victor festőművész (Marosvásárhely), Major Gizella grafikus és festőművész (Marosvásárhely), Orth István festőművész (Nagyszeben), Székely Géza grafikus (Kolozsvár), Katona-Zsombori Mária (Ócsa, Magyarország), Kalló László festőművész (Székelyudvarhely), Csata Jenő festőművész (Csíkszereda), Miklós István festőművész (Csíkszereda), Vass Mária-Magdolna festő- és textilművész (Székelyudvarhely), Vorzsák Gyula festőművész (Csíkszereda, Tomos Tünde festőművész (Négyfalu), Kádár-Dombi Péter szobrász (Székelykeresztúr), Katona-Zsombori Pál fafaragó (Ócsa, Magyarország), Bara Barnabás szobrász (Csíkszereda), Hátszegi Csaba fotós (Homoródszentpál), Bors Gyula fotós (Zsámbék), Mărtinaş Cristian (Csíkszereda).

S. M.

Az Udvarhelyi Híradó 2014. július 7.-i számában megjelent írás rövidített változata.

Kdr-Dombi Pter kiasplasztikja

Kádár-Dombi Péter kisplasztikája

https://vassmariamagdolna.wordpress.com/2014/08/08/felsajog-es-a-vasznakon-tovabbel-a-taj/