Egyed Emese elsősorban arra volt kíváncsi –, tudva azt, hogy Forró Ágnes szereti jól megszerkeszteni a kiállításait –, hogy honnan jött az Imágó cím, mely képek adták hozzá az ötletet. A képzőművész elmondta: az imágó a kifejlett ízeltlábú rovar, több ilyet ábrázoló kép került a kiállítás anyagába. Ezeket a képeket azt követően készítette el Gyimesben, miután felkérték erre a tárlatra. Annak ellenére, hogy imágókat fest, Forró Ágnes bevallotta: ő maga még nem „kifejlett”, még mindig bábállapotban érzi magát, amely „báb fala néha megreped, és én kidugom a csápjaim”.
Tibori Szabó Zoltán szerint viszont az a világ, amelyet Forró Ágnes bemutat, már nagyon régen kialakult. Az újságíró elmondta, a két évvel ezelőtti Forró Ágnes-kiállítás meggyőzte arról, hogy az alkotó „megtalálta végérvényesen a saját világát, útját, kifejező eszközeit, formáit, színeit”, amelyek által „félreismerhetetlenné tette a saját munkáit.” Tibori Szabó szerint, az a művész, aki ennyire megtalálta önmegvalósítási eszköztárát, nem báb, „már rég kibújt, itt van köztünk és megmutatja magát”.
Egyed Emese Hegyi Johannát a művészetterápiáról faggatta. A pszichoterapeuta elmondta: a művészetterápiás foglalkozások célja, hogy a páciensnél szemléletváltás, látásmódváltozás alakuljon ki. A szakember úgy véli: Forró Ágnes alkotásai és a terápiás munka között számos kapcsolódási pont fellelhető, hiszen olyat jelenít meg a művész, „amit mi, a konvencionális látásmódunkhoz szokván, nem látunk”, miközben arra is reflektálnak a képek, hogy mennyiféleképpen lehet látni azt, ami körülöttünk van.
Forró Ágnes beszélt művészetterápiás tevékenységéről is, felelevenítve a borsai elmegyógyintézetben végzett munkáját. Mint elmondta: az elmegyógyintézetben saját műtermet alakított ki a pácienseknek, és miután rájött, hogy a csoportos munka nem túl eredményes, egyéni foglalkozásokon dolgozott a páncienseivel. Egyed Emese kérdésére elmondta: ennek a munkának köszönhetően ő is bátrabban kezdett festeni, megtanulta tőlük, hogy söpörje félre a gátlásait, míg alkot. „Ők spontán festenek, meghökkentő dolgokat jelenítenek meg, egy művész nem úgy látja a világot, mint a páncienseim” – összegezte.
A beszélgetésen többször elhangzott: a mostani kiállítás anyaga nyolc művészeti táborban készült, így Forró Ágnes ezeknek a fontosságáról is mesélt. A képzőművész bevallotta: saját lakásán, a betonfalak között nem tud alkotni, ezért örül, amikor az alkotótáborok alkalmával ellátogathat a természetbe. Hozzáfűzte: ezek a találkozások általában tematikusak, ami nem mindig egyszerű a művészek számára, és mivel a táborok végén minden résztvevőnek kell munkákat adnia a szervezőknek, így csak ezek elkészítése után van ideje arra, hogy nyugodtan, magának fessen. Mint kiderült, ezúttal az így készült képeket mutatta be a kolozsvári tárlaton.
(Borítókép: Tárlatlátogatók Forró Ágnes Imágó című kiállításán. Fotó: Rohonyi D. Iván)
