Kedves Hölgyeim és Úraim! Kedves barátaink!

           Egy vallomással tartozom Önöknek: Horváth László egy megszállott ember! Az igényes, jól  és kitartással elvégzett munkának a megszállottja. Ezért a megállapításért ne marasztaljanak el engem. Ha azt is melléteszem, hogy éveken – évtízedeken  - át végzett kitartó fotós tevékenységének csak az egyik része az itt  kiállított válogatás,  és még fényképezés más területein is számottevő eredményt mutathat fel sok-sok képpel, akkor elmondhatom, hogy Horváth László valóban a kitartóan  és jól végzett fotózásnak a megszállottja.

        Nem tudok elképzelni olyan Kolozsvár-i művészeti vagy kultúrális eseményt, ahol Horváth László ne legyen jelen. Már szinte azt mondom, hogy “ikertestvérével” egyűtt: a fényképezőgépével. Nem csak jelen van és megörökít minden érdemleges eseményt, hanem fáradtságot nem ismerve már aznap este a világhálón megtekinthetők képei. Nemaz asztalfióknak dolgozik, hanem közkincsé teszi munkáit, mégpedig elvárást meghazudtoló gyorsasággal.

        A tárlat címe: Megnyítók. Már eleve korlátokat szab a téma. És nem utolsó sorban magasra állított mércét. Minden megnyító egy gyorsan pörgő, előre megtervezett eseménysor. Amolyan film, amelynek csak egy kockáját lehet kiragadni, a fotó érdekében. Ezt a mozzanatot el kell “kapni”, meg kell látni, sokszor előre látni, hogy a kép sikeres legyen. Ki kell ragadni a lényeget, hogy a fotó visszatükrözze mindazt, amit a fotós láttatni akar. Ennek érdekében jó szemre,  friss elmére és gyors kézre van szükség, hogy ki lehessen ragadni a megfelelő pillanatot. Meg kell állítani egy pillanatra az idő könyörtelen szaladását. A kiállított képek  bizonyítják, hogy Horváth Lászlót mindezek jellemzik.

          A művészeti események megnyítói kettős célt szolgálnak:

              I. Lehetőséget adnak a kiállítónak a megmérettetésre,  munkáinak közkincsé tételére, alkotások és emberek kapcsolatát jelentik.

              II.  Másodsorban, de nem utolsó sorban, az alkotók, műértők és nagyközönség találkozása, kapcsolatok erősítése és újak létrehozása és eszmecseréknek színhelyei.

        Horváth László ezen a kiállításon bemutatott képei a múlt és jelen összefonódását jelentik. Az évek hosszú sora alatt készített képek történelmet is írnak. A kiállított képek mindegyikéhez egy-egy történet is csatolható. Olyan, városunk kultúrális és művészeti  életét létrehozó és vezető személyiségeket örökít meg Horváth László, akiket mindnyájan ismerünk, becsülünk, és akik példát mutathatnak a következő generációk számára. Ez már történelem a javából.  Annak meg külön csak örvendhetünk, hogy sokan közűlük itt is vannak, aktív részvevői a mindennapjainknak. Ezért nagy szerepe van Horváth László képein a részleteknek, az emberközpontúságnak. Fotói nem szájbarágóan, kétes pátosszal vagy tolakodóan tolmácsolják az eseményeket, hanem a valós világba empátiával kalauzolnak el. Képei nem csak  tárgyi leképzések, hanem az érzések, az esztétikai élmény létrejöttének ösztönzői. Minden képének jól megfogalmazható hangulata van,ennek meglátása, észrevétele, intelektuális megközelítést igényel. Így a tárlat szellemi felüdülést is jelent.

            A fényképek kivágása a fotók négy oldalán túli  események, történések elképzelésére ösztönöznek. Nem hagyják nyugton a fantáziánk,  a megnyítókon tapasztalható  mondhatnánk jó értelembe vett misztikumot sugallják. Ezért a kiállított képek változatos hangulata lengi be a termeket.

            Horváth Lászlót a finom, nem sértő, visszafogott, de mosolyt keltő humor is jellemzi. Ezt észre lehet venni fotóin, csak figyelmesen kell szemlélni a képelemek kapcsolatát, az elkapott pillanat derűjét.

            Horváth László jól kihasználja a fényképészeti objektívek adta térformáló hatást. A perspektíva megválasztásával a nézőt mintegy beleviszi a képbe, de nem kényszerrel, hanem szabad teret hagy a személyes tovább gondolásnak. A fotók elkészítésekor nem alkalmaz technikai bravúrokat, műfogásokat. Így képei az őszinteséget tolmácsolják. Ez teszi nem csak hihetővé, de hitelessé képeit.

            A kiállított képek kettősen kötődnek az időhöz: a pillanathoz és az időtlenséghez.

          I. A pillanathoz, mert az események egy jól leírható  momentumában hozzák létre a látványt, ragadják ki a történések özönéből.

          II. Az időtlenség pedig akkor érzékelhető, amikor a fotó a  megragadott helyzet és esemény nem csak a múltnak a jelenbe való mentése, hanem a következő korok számára átmenti azokat az értékeket, amelyek nélkül az emberi közösség elvesztené pont azt, amely összeforrott, túlélő és alkotó egységgé kovácsolja.

        Ennek a kiállításnak megnyítója  hármas ünnep:

I.                  Az utóbbi években Kolozsváron megtörtént kultúrális és művészeti események felelevenítésének és újraélésének az ünnepe,

II.                Ünnep megtapasztalni Horváth László tolmácsolásában a jelen pillanat meghittségét,

III.            Ünnepi találkozás a Szépművészeti Múzeum termeiben kiállított fotók közvetítésével azokkal az alkotókkal és személyiségekkel, akikre méltán tisztelettel gondolunk.

  “Fugit irreparabile tempus” szól a latin mondás. Hát egy pár percre állítsuk meg az idő könyörtelen száguldását és hadd éljük bele megunkat a szellemi kikapcsolódást és felüdülést jelentő képek mementójába.

          Csak gratulálni tudunk Horváth Lászlónak és a Művészeti Múzeumnak a most megnyíló kiállítás létrehozásáért . Külön kiemelném Vasile Gherasim curator hozzáértő és fáradtságot nem ismerő válogatását és munkáját. Így mindannyian élvezhetjük a szellemet melengető tavaszi tárlatot.

          Kivánok mindenkinek  szellemi felüdülést és az emlékek felelevenítését.

       

Pillanat képek megnyitókról