Szakrális és profán a film- és a zománcművészetben

2017. május 23.
Az Orosz Kultúra Napjai a kolozsvári Művészeti Múzeumban
Az Orosz Kultra Napjai a kolozsvri Mvszeti Mzeumban

Anastasia Vdovkina és Tóth Szvetlána képzőművészek zománcmunkái valamint Andrej Tarkovszkij filmjei képezték az Orosz Kultúra Napjai rendezvénysorozat fénypontját. A nagy sikernek örvendő kiállításnak a kolozsvári Művészeti Múzeum Tonitza-terme nyújtott otthont.

Ha élne, áprilisban lett volna nyolcvanöt éves, de harmincegy éve nincs már közöttünk „az ember, aki meglátta az angyalt”. Legalábbis ez áll a szellemiségében nagyon orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij sírfeliratán, aki nagyon nem orosz földön, Nyugat-Európában talált megértésre és elismerésre. Filmjeim az életem, életem a filmjeim – vallotta az egyik legnagyobb orosz, aki nemrég éppen Kolozsváron, az orosz kultúra napjainak rendezvényein szaporította-szaporítja milliós híveinek számát. S akinek szellemiségét két nagyszerű zománcművész, a moszkvai születésű, Kolozsváron élő Anastasia Vdovkina és az orjoli születésű Budapesten élő Tóth Szvetlána alkotásaiban is felfedezni véltem. Abban az évszázados-évezredes mélységekből előtörő szín- és formavilágban, amelynek egyik kútforrása a lélek mélységeiből fakadó, erkölcsi csodába vetett hit, az orosz ortodox hagyományokat szintetizáló, végletekig letisztult, formajegyeiben bámulatos tökélyre emelkedett művészi megjelenítés. S ahogyan nem arcképfestészet, de nem is csupán az agyban született művészi kitaláció, fantáziajáték szüleménye az orosz ikon, azonképpen a két művész biblikus tematikából ihletődött alkotásai is messze túlmutatnak egy szent arcvonásainak a puszta megjelenítésén.

A kolozsvári Művészeti Múzeum Tonitza-termében megrendezett zománcparádé egyik jellegzetes vonulata tehát, Tarkovszkij Sztalkeréhez hasonlóan, a lélek bugyrainak mélységeibe, az onnan fakadó elágazások tömkelegébe, az úttalan utak megannyi útvesztőin edzett és cizellálódott művészi megnyilatkozások sokaságába nyújtott betekintést.

A művészi szelekció magasiskoláját megjárt, bizánci ihletettségű, Andrej Rubljov nevével is fémjelzett orosz ikon kifinomult, általánosításba lényegített-nemesített formavilága nyert egyedi megfogalmazást a két művész, s különleges hangsúllyal Vdovkina ilyen természetű zománcmunkáiban, elsősorban a sajátos szem- és a kézábrázolásokban. Azokban az évszázadok mélyéből előtörő, de örök érvényű, szenvedélyektől nem háborgatott, belső bizonyosságból, tántoríthatatlan hitből fakadó tekintetekben és sajátosan kifinomult, ikonográfiai precizitással megformált ujj- és kéztartásokban, amelyek olyan jellemzőek az itt kiállított munkákra. A transzcendentalitás hangulata valamennyi alkotást belengi.

Egy másik kútforrás, amelyből mindkét művész táplálkozik, a szibériai halász-vadász népek különleges hangulatot árasztó, éppen egyszerűségében nagyszerű, ősi motívumkincse, sajátos szimbólumrendszere. Különleges dekorativitás jellemzi ezeket a totemisztikus hiedelmekből, zoomorf, antropomorf kultikus szimbolikából eredeztethető munkákat, amelyek ugyanakkor az autonóm műalkotás valamennyi kritériumának is busásan eleget tesznek. A látvány elsődlegességét a köztes mondanivaló, a munkák sajátos szimbolikájából eredő, szinte történelem előtti korokig nyúló, primer jelrendszer támasztja alá. Egy korokat és tájegységeket egybekapcsoló, ősi, kultikus-mitologikus megközelítése mindannak, amit az emberiség az évezredek folyamán megvalósított. Tökéletes kompozíció, az arányok nemes eleganciája, a különleges, élénken-zománcosan fénylő, vagy éppenséggel sejtelmes visszafogottságukkal ható színek harmóniája és sajátos érzelmi skálája teszi érzékletessé és maradandóvá, egyszóval felejthetetlenekké ezeket a munkákat.

S akkor ott van az a csodálatos szecesszió! Úgy is mint ihletforrás, de úgy is mint a női lélek mélyéről fakadó rezonancia. Jegyei mindkét művésznél fellelhetők, de túlsúlyban most éppen Tóth Szvetlána alkotásaiban jelentkeznek. Növényábrázolásokkal, sajátos levélmintákkal kiegészített fölöttébb látványos női arcképek sorozata idézi a 21. századba emelt múlt századelő sajátos hangulatát, az érzelmi megalapozottságú, olykor még reneszánszos beütésekkel is fűszerezett, magas művészi szintre emelt dekorativitást.

Szakrális és profán, az orosz és a szibériai halász-vadász népek ikonográfiája találkozott a magyar szecesszió és mitologikus vonulat motívumainak lírai átlényegítésével a Bánffy-palotában.

Az emlékezetes kiállítás az Orosz Kulturális Központ igazgatójának, Bartalis Bán Judit egyetemi tanárnak és a kolozsvári Művészeti Múzeumot igazgató Lucian Nastasa-Kovács professzornak a hozzájárulásával jöhetett létre. Köszönjük!

Németh Júlia

http://szabadsag.ro/-/szakralis-es-profan-a-film-es-a-zomancmuveszetben


Több fotó a kiállításról:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1438865076176035.1073741897.100001576700121&type=1&l=941383eed3