Maros megyei képzőművészek téli tárlata

Téli tárlat rendhagyó helyszínen

A tárlat egyik sarka. Előtérben Hunyadi Mária textíliája és Bálint Károly szobra, hátrább Kolumbán Kántor Zita alkotása (Fotó: Bálint Zsigmond)

A marosvásárhelyi Vármúzeumban rendezték meg a Maros megyei művészek idei Téli Szalonját. Szokott helyén, a Kultúrpalota földszinti galériáiban országos rendezvény, a totem-témához kötődő, „szakosodott” kiállítás anyaga látható. A két tárlat jól kiegészíti egymást, noha véletlen az idei egybeesés. Bizonyára a legtöbb művészetkedvelő így tekint rájuk, és nem szembeállítva őket egymással. A Totem jelenség jelenkori művészi interpretációja jegyében jelentkezők között helyi és környékbeli alkotók is rendszeresen jelen vannak, a kiállítás azonban lehetővé teszi, hogy velük együtt más jelentős hazai és külföldi művészeti központok képviselői is bemutatkozhassanak, s a közönség szempontjából ez mindenképpen előnyös, alkalma van általa újabb alkotói törekvésekkel is megismerkedni. Érvényes a megállapítás a sorozat mostani, 8. tárlatára is, amely anyagi és szervezési problémák miatt tolódott el az év utolsó hónapjára. A Képzőművészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja átadta tehát téli seregszemléje hagyományos színhelyét annak ellenére, hogy tudhatták, a készséges vendégfogadónak bizonyuló várbeli múzeum kiállításra nem túl alkalmas három kis terme szűk lehet a több mint negyven benevező számára. Hát nem mondható, hogy tágas lenne a tér, a folyosón és az egymásba nyíló termekben múzeumi bútorzathoz, díszítésekhez is igazodni kellett, és a szintkülönbségek is fokozott figyelmet követelnek, de mindez családias, otthonos hangulattal is felruházta a Szalont. A művészközösség elnöke, Mana Bucur keramikus és rendező kollégái úgy igazodtak az adott kerethez, hogy a kiállított munkák összhangban legyenek a régi, patinás festett bútordarabokkal, a kovácsoltvas díszítő elemekkel, az elmozdíthatatlan berendezésekkel. Nyilván arra is figyelniük kellett, hogy a különböző műfajú, stílusú és fogantatású alkotások ne úgy kerüljenek egymás mellé, hogy bántóan semlegesítsék egymás hatósugarát. És más hasonló befolyásoló körülményeket tekintetbe kellett venni. De megtették, és a sokféleségből létrejött a szemnek, léleknek tetszetős harmónia. Egység az egyenetlenségben, változatosságban. A tárlaton, noha vannak kevésbé sikerült művek is, az érték, a művészi igényesség lett a hangadó. Jó, hogy képzőművészeti életünk meghatározó egyéniségei ragaszkodnak ehhez a rendezvényhez, alkotásaikat most is örömmel fedezzük fel, címkézés nélkül is bármikor felismerhetők.

Festmények, olaj, akril, pasztellképek uralják a kiállítást, a szobrászat is eléggé hangsúlyozottan van jelen, egy pár karakteres alkotás jelzi, hogy Vásárhely a honi textilművészet egyik fellegvára, és néhányan a kerámiát is képviselik. Tűzzománc, művészfotó is felhívja magára a figyelmet. A grafika eltűnőben van, nehezen magyarázható, miért veszített népszerűségéből mifelénk. Érdemes lenne megpróbálni ilyen-olyan kezdeményezésekkel újra felfuttatni. Különösen a fiatal tehetségeket lehetne megmozgatni, ők általában fogékonyak az ilyesmikre. A művészeti középiskolások közös nagy bemutatkozásain látszik, hogy kellő utánpótlásban nincs hiány. Ez a kiállítás is tanúsítja, az ifjú generációk soraiban mindegyre feltűnnek vezéregyéniségek, akiket hamar felkarol a szakma. Itt érdemes jeleznünk, hogy a művészeti líceum zene szakos diákjai is ugyanezen az úton haladnak, a megnyitót egyik kvartettjük ihletett játéka gazdagította. A közönség hálás az ilyesmiért, és akkor is megértést tanúsít, ha a körülmények nem a legkedvezőbbek számára. A tárlatnyitón elférni nehezen lehetett, a hangosítás hiánya miatt a beszélőket is csak a közelben állók hallhatták, s még sorolhatnánk pár ilyen észrevételt. De tekintsük az ideit kivételnek, hiszen kár lett volna a megye képzőművészeinek éves seregszemléjét, a Téli tárlatot későbbre halasztva, egy hat és fél évtizedes, közkedvelt tradíciót megszakítani. Jövőre azonban ismét a régi helyén, a Kultúrpalotában szeretnénk ízlelgetni a Szalon ízeit. Egyébként most se feledjék, érdemes felkeresni a vármúzeumi termeket, legalább azt is megtapasztalják, hogyan épül, szépül a vár, amely előbb-utóbb valóban Marosvásárhely egyik legvonzóbb idegenforgalmi látványosságává válhat.

N.M.K.        


http://www.e-nepujsag.ro/op/article/t%C3%A9li-t%C3%A1rlat-rendhagy%C3%B3-helysz%C3%ADnen