Művészeti Szalon Kolozsvár, 2015

 

Egység a sokféleségben. Röviden így tudnám jellemezni a művészeti élet évről-évre megismétlődő, a közönség és a művészek által olyannyira várt ünnepi rendezvényét, a decemberi művészeti szalont. Amely egy fedél alá gyűjti Kolozsvár, Dés, Torda, Zilah és Beszterce különböző műfajokban – festészet, szobrászat, grafika, textil, kerámia, fotó – és különböző stílusban alkotó művészeit. A művészi elképzelések és megvalósítások valóságos kavalkádjával találjuk szembe magunkat a figuratívtól az absztraktig, a klasszikus elképzelésektől a posztmodernig s még azon is túl. De mindezen változatosság dacára van valami közös a kiállított munkákban. Azt is mondhatnám: Kolozsváron a Művészeti Szalonnak egyénisége van. Olyan sajátos hangulata, amely az erdélyi hagyományokból és a mindenkori új, a nagyvilág felé való nyitottság hagyományából adódik.

S a nagyvilág régóta felfigyelt művészeink kimagasló teljesítményére, szélesre tárultak előttük a világ legjelentősebb galériáinak és múzeumainak a kapui. Csupán Kolozsváron találnak immár évek óta süket fülekre a Képzőművészeti Szövetség galéria-igényei. A kincses várost ugyanis megfosztották attól a kincsétől, hogy államilag finanszírozott, központi kiállítóterme lehessen. A Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókja a bukaresti után a legnépesebb és legrangosabb, de ugyanakkor az egyedüli is, amelynek nincs önálló galériája.

 Történik pedig mindez akkor, amikor a Kolozsvár emblémájának számító, egykori Continental szálloda lassú, de biztos halódását vagyunk kénytelenek napról napra elviselni. Csöppnyi odafigyeléssel és jóindulattal olyan központi kiállítóteremmel rendelkező kulturális központtá alakulhatna a Pákey Lajos tervezte gyönyörű, neobarokk épület, amely méltán öregbíthetné Kolozsvár hírnevét.

Amióta 2007-ben megszűnt a Szentegyház utcai galéria a képzőművészeti szövetség csupán a Művészeti Múzeum mindenkori igazgatóinak megértő és nagylelkű magatartása, segítsége révén rendezheti meg nagyszabású, éves seregszemléjét. Valamennyiüknek köszönet érte, elsősorban pedig jelenlegi igazgatójának, Lucian Nastasa Kovács úrnak.

Az egykori New-York szálloda épületének sorsával kapcsolatban jut eszembe az a sokat hangoztatott szlogen, hogy „dati un leu pentru ateneu” azaz áldozzanak egy lejt az ateneum javára, amelynek hatására annak idején felépülhetett az impozáns bukaresti épület. Vajon Kolozsváron hasonló civil kezdeményezéssel, közadakozással nem lehetne megmenteni a Continental épületét? Ha már a hivatalosságok olyannyira érzéketlenek a kultúra iránt. Én mindenesetre többet is áldoznék erre a célra, s biztos vagyok benne, hogy nem lennék az egyetlen.

Köszönjük művészeinknek ezt a szép karácsonyi ajándékot, áldott ünnepeket és nagyon boldog, sikeres új évet kívánok!    

Németh Júlia


                                                                              ***

Salonul de Arta Cluj, 2015

 

Unitate prin diversitate. O constanta caracterizand de ani de zile salonul de arta, eveniment festiv organizat la cumpana anilor, si asteptat intotdeauna cu nerabdare atat de publicul iubitor de arta, cat si de artisti. Suntem martorii unei abundente de stiluri, genuri artistice, tehnici, adica unei adevarate cavalcade de diferite marturii artistice manifestate in cele mai diferite forme. Si totusi, in ciuda diferentelor, exponantele au o caracteristica comuna, ba chiar pot afirma ca salonul nostru de arta are personalitate. Un suflu specific, datorita atat traditiilor transilvanene, cat si traditiilor clujene de a tine intotdeauna pas cu contemporaneitatea, cu cele mai noi tendinte ale artei europene, chiar si mondiale.

In fata artistilor nostri se deschid portile renumitelor galerii si muzee din lume, oficialitatile clujene insa  ignora in mod contant cerintele Uniunii Artistilor Plastici de a infiinta din nou o galerie in centrul orasului.

Clujului i se spune oras comoara, si tinde a fi centrul cultural al Europei, dar acestui oras comoara i s-a confiscat posibilitatea de a avea o galerie proprie, finantata de municipialitate.

Filiala Cluj a Uniunii Artistilor Plastici este a doua cea mai numeroasa filiala din tara, dar totodata si unica fara o galerie proprie.

 Asistam la o deteriorare lenta, dar persistenta a comorilor orasului comoara,  cum este de exemplu minunata cladire a fostului hotel Continental. O adevarata emblema a Clujului, care cu putina buna vointa ar putea constitui  un centru cultural cu o galerie de arta adecvata prestigiului mondial al artei clujene.

Daca nu ar fi Muzeul de Arta cu directorii sai intelegatori si primitori chiar din 2007, an de desfiintare a galeriei din str. Iuliu Maniu – multumiri tuturora, si in mod special actualului domn director, Lucian Nastasa-Kovacs – nici saloanele de arta n-ar mai exista.

 Imi aduc aminte de sloganul: „dati un leu pentru ateneu” in urma caruia a luat fiinta  pe vremuri minunata cladire din Bucuresti. Oare la Cluj nu ar avea succes o astfel de initiativa civica legat de Continental? Nu ar trebui incercat?

Asigurand spatiu de manifestare atat maistrilor consacrati, cat si tinerelor talente salonul este o forma democratica de autoafirmare. Criteriul de selectie fiind calitatea produsului de arta. Iar garantul acestei democratii, a propulsarii noilor talente cu viziuni specifice ale lor, este conducerea filialei din Cluj a Uniunii Artistilor Plastici din Romania si corpul profesoral al Universitatii de arta precum si Muzeul de Arta, garantand spatiul necesar al acestei ample manifestari cu participarea artistilor din Cluj, Dej, Turda, Zalau si Bistrita.

Multumim artistilor si organizatorilor ptr acest cadou frumos, cadou de Craciun oferit de dansii, si spor la lucru si mai departe. Sarbatori Fericite si Anul Nou Fericit cu succese is impliniri!

Németh Júlia