Műfajok párbeszéde

A részeiben megbúvó egész sugallata

Csoportkiállítás a Barabás Miklós Galériában

 

Olvastam valahol, hogy veszélyességi pótlékot érdemelnének azok, akik kortárs művészettel foglalkoznak. S való igaz, hiszen fölöttébb csuszamlós terepen kell helytállnia annak, aki jól meghatározott formai stílusjegyek hiányában és a narratíva pluralitásában, azaz szigorúan értelmezett kortárs művészként vállalkozik művészi alkotómunkára. Mert napjainkban készülő, de már letűnt és lezárt korszakokat idéző munkák  társadalmi vonatkozásban nevezhetők ugyan kortárs műveknek, művészettörténeti szempontból azonban korántsem azok.

 A Barabás Miklós Galéria jelenlegi kínálata, a Műfajok párbeszéde című tárlat megközelíti a művészettörténeti szempontból is hiteles, kortárs jelzővel definiált kategória fogalmát. Öt művész öt különböző műfajban, a festészet, a grafika, a szobrászat, a kerámia és a textil nyelvén közvetít emocionálisan fűszerezett művészi üzenetet, vall a világról és önmagáról.

Tosa Szilágyi Katalin, Bordy Margit, Kolozsi Tibor, Kolozsi Simona és Csata Hermina közös kiállítása egyfajta sajátos  installációként is értelmezhető, amely egymás melletti, párhuzamos narratívák létrejöttét eredményezi. Olvasatokét, amelyeknek mozaikkockái hol valóságelemeket mitizálnak, hol pedig mitikus, biblikus tematikát telítenek valóságelemekkel.  Teszik pedig mindezt a figurális és elvont törekvések egybehangolása révén született, rapszodikusan csapongó folt-vonalegyüttesek, szín-fény variációk, egyedi térstruktúrák formájában. Hűvös eleganciával, vagy éppenséggel vérbő, majdhogynem túlcsorduló vehemenciával.

Mert ott van például a régmúlt ködéből felsejlő, tompított festékfoltjaival sejtelmesen derengő Kígyótipró asszony alakja Tosa Szilágyi Katalin halványzöldes árnyalatokba fogalmazott, nagyméretű olajképén. Az ősevangéliumi tematika, Mária diadalmaskodása a kígyó jelképezte bűn fölött, a kortárs festészet eszközeivel, a redukció, a lényegre összpontosítás, tömörítés, sejtetés  révén  válik különösképpen időszerűvé. A szakrális tematika egyébként örök és kimeríthetetlen  ihletforrásként szolgál a művész számára. S hogy a formai jegyek mellett milyen gazdag skálán mozog Tosa Szilágyi Katalin sajátos színvilága is, igazolja Ádám alakjának markánsan dübörgő, férfiasan erőteljes, sötét tónusokban felvillanó alakja. A festő a férfitest anatómiájának ismeretében, de szintén a redukció, mondhatni a fél-figurativitás eszközeivel érvényesíti művészi elképzeléseit. Igényes ecsetkezeléssel, pontosan, szépen.

Egészen más műfajban, de művészi hozzáállás szempontjából hasonló felfogásban készültek Csata Hermina egész falat betöltő falikárpitjai. A művész stílusteremtő erővel robbant be néhány évvel ezelőtt a textil műfajába. Bőr alapanyagú, különleges műgonddal összeállított, korlátlan művészi képzelőerőről tanúskodó falikárpitjai a dekoratív kereteket jócskán túllépő, autonóm műalkotásokként értelmezhetők. Olyan komplex tartalmakat sugallva, amelyek kompozíciós erényeikkel a festőiség határaiig terjesztik ki az értelmezési skála lehetőségeit. Talán nem is véletlenül, hiszen a művész egyetemi évei alatt festői alapképzésben részesült, hogy aztán az általa kikísérletezett, merőben egyedi stílusban és műfajban leljen teljes mértékben önmagára, valósítsa meg a maga komplexitásában kultúrtörténeti, mitológikus vagy éppenséggel a környező valóságból eredeztethető, figurális, fél-figurális elemek sajátos vegyítéséből összeálló  művészi elképzeléseit. 

A pasztell nyelvezetének sajátosságait aknázza ki természet sugallta egyedi formaritmusaival Bordy Margit. A Sárkányok kertje és a Székelykő képzőművészeti feldolgozásának gazdag irodalmában sajátos hely illeti meg a művészt. Munkái sokatígérően sejtelmesek, izgalmasak, feszültséggel telítettek, drámaian kemények, hogy ne mondjam, kőkemények, mint maga a tematika. De ugyanakkor egyfajta belülről fakadó gyöngédséggel is telítettek. A szürkébe fojtott ízzás, a fegyelmezett érzelem, a már-már szinte expresszív geometriába hajló csodálat színekbe-formákba fogalmazását követhetjük nyomon alkotásain. S persze egyedi színvilágának sajátos, újszerű kibontakozását, hiszen egészen friss munkákról, az idei nyár terméséről van szó.

 A falakat megtöltő alkotások ölelésében teljesednek ki a szobrász-keramikus házaspár, Kolozsi Tibor és Simona térstruktúrái. A bizalmas együttlét, a művészi párbeszéd sajátos megnyilatkozásai ezek az időtálló bronzba valamint nőiesen törékeny kerámiába fogalmazott, ízig-vérig kortárs műalkotások. A végsőkig leegyszerűsített, tömörségükben már szinte pattanásig feszülő, minimálisra redukált, átfogó, nemesen térbe lendülő formák mindkét művészre egyaránt jellemzők. De ugyanakkor ott a rendszerelvű megközelítés és életízű variáció, az ellentétpárok harmóniája, az olykor már szinte geometriai alakzatok hűvös személytelenségébe fogalmazott portrékból sugárzó humánum. És ott a részleteiben is precízen kidolgozott, megmunkált, nemesen patinás felület, a biblikus, mitológikus mélységekből felsejlő formavariációk meditációra sarkalló együttese. A részeiben megbúvó egész sugallata. A Kolozsi  házaspár az idők mélyére nyúl, hogy nemesen kifinomult, az egyszerűség nagyszerűségével ható térstruktúrákkal a legmodernebb kor életérzését sugallja. Teszik pedig ezt mindketten a műfajt meghazudtoló, könnyed eleganciával, lényükből fakadó őszinteséggel, keresetlenséggel.

Egyébiránt mint minden igazi művész, valamennyi kiállító, tematikától függetlenül, önmagát is adja alkotásaiban. A művészeti műfajok között pedig nincs értékrendbeli különbség – hangoztatta  nem egyszer céhünk egykori, felejthetetlen emlékű elnöke,  Jakobovits Miklós. Őt idézve, századunkban, a díszítőművészetek felvirágzásának századában nem mondhatjuk, hogy a képre jobban kell vigyáznunk, mint egy remek  kerámiatárgyra vagy nemes veretű textíliára. Így hát a műfajok jelenlegi párbeszéde kiegyensúlyozottnak tűnik. S ha van tanulsága a jelenlegi tárlatnak, az éppen az, hogy  olyan párhuzamos narratívák mentén zajlik, amelyek csak erősíthetik egymást.       

 

Elhangzott 2015. augusztus 18-án, a Barabás Miklós Galériában, a kiállítás megnyitóján.


Fotó: Tudoran Klára (14,15)