IV. Zsoboki Nemzetközi Alkotótábor

Kiállítás a Reményik Sándor Galériában

Negyedik alkalommal rendezte meg Essig Klára festô-tanár a kéthetes zsoboki alkotótábort, és negyedik alkalommal nézheti-csodálhatja meg Kolozsvár mûvészetkedvelô közönsége az ott készült munkákból rendezett összegezô kiállítást. A Gy. Szabó Béla Galéria sajnálatos megszünte után, az idén elôször, a város „legfiatalabb", de már ismert és elismert központi kiállítóterme, az evangélikus egyház Kossuth (December 21.) utca 1. szám alatti Reményik Sándor Pincegalériája nyújtott otthont a tárlatnak.

A tágas kiállítóterem ugyancsak szûknek bizonyult, olyan nagy volt az érdeklôdés a csütörtök délutáni megnyitón. Nem véletlenül. Megszokott jelenség ez a galéria négy hónapos történetében. A rangos egyéni tárlatok után pedig most ez az elsô csoportos bemutatkozás. És nem is akármilyen. Minden egyéb kommentár helyett álljon itt a résztvevôk névsora: Balázs Imre, Banner Zoltán, Béldy Tímea, Botár Edit, Dancsuly Krisztina, Essig Klára, Ferenczi Botond, Fodor Nagy Éva, Gally Katalin, Horváth Gyöngyvér, Kádár Tibor, Lészai-Bordy Margit, Miklós János, Simonffy-Dani Irén, Suba László, Soó Zöld Margit, Szabó László és Szopos Kinga.

Az egybegyûlteket a galéria szívélyes házigazdája, Mózes Árpád evangélikus püspök köszöntötte, majd Banner Zoltán mûvészettörténész szólt a tábor jelentôségérôl mind az erdélyi, mind az összmagyar képzômûvészet vonatkozásában. Hangsúlyozta annak a fontosságát, amit a hely szelleme, a népi kultúra kincsei jelentenek, jelenthetnek a kortárs mûvészetben. Gyökereink ismerete, a belôle ihletôdött munkák csak öregbíthetik hírünket a nagyvilágban. Majd közkívánatra szavalt is: Szentimrei Jenô Benedek Elek szellemét-szellemiségét idézô versét adta elô nagy sikerrel.

A tábor házigazdái, a zsoboki Bethesda Gyermekotthon vezetôi, Molnár János és felesége utaltak annak fontosságára, amit a mûvészet, a festôk, grafikusok adományozta alkotások jelentenek a gyermekek esztétikai nevelésében, egészséges fejlôdésükben, és kiosztották a résztvevôknek az okleveleket.

Végezetül, de korántsem utolsósorban szólnunk kell a magyar opera kvartettjérôl, amely Boccherini-muzsikával tette emlékezetessé az eseményt.

(németh)