Tosa Marcel Adrian

Egy szobrászművész halálára



 

„Ádi, kétségbeesetten kereslek!!! Nem tudom hol vagy, merre jársz? Olyan értelmetlen az eltűnésed, de megértelek. Hiányzol, és nagyon aggódom miattad. Kérlek, gyere haza, adj életjelt! Annyira bánatos vagyok! Szeretlek!” – olvashattuk Tosa Marcel Adrian szobrászművész facebook oldalán felesége, a szintén képzőművész Tosa Szilágyi Katalin világba kiáltott, fájdalmasan megrendítő hívó szavát 2013. augusztus 2-án, egy hónapra társa eltűnését követően. S a következő bejegyzés 2013 október 5-én: „Ma egyedül kell ünnepeljem házassági évfordulónkat. 17 éve sosem történt ez meg velünk. Október 5-e... mindig szerettük ezt a dátumot. Most nagyon szomorú, hiába volt ma szép napsütés, mint mikor összeházasodtunk. Mindig várlak haza, Ádi!”

Hogy aztán 2016 január 9-én, két és fél évi keresés és reményteli várakozás után a következő sorok lássanak napvilágot: „Fájó szívvel ma utolsó búcsút vettem férjemtől, Tosa Marcel Adriántól, aki 2013. július elseje óta eltűnt. 2016. január 3-án találták meg földi maradványait Székelyhídon.”

Egy fiatal élet, egy ígéretes művészpálya tört derékba. 44 év. Ennyi adatott meg annak a halk szavú, mindig segítőkész, önmaga érdekeit mások mögé helyező, kizárólag a munkának, a művészetnek és családjának élő szobrásznak, aki rövidre szabott pályája dacára markánsan egyedi, figyelemfelkeltő életművet hagyott maga után. Elmaradhatatlan résztvevője volt többek között az évente megrendezett kolozsvári Művészeti Szalonoknak és a Barabás Miklós Céh csoportos tárlatainak. Sajátos hangvételű, a robusztusság és a könnyedség, a dráma és a líra együtteséből született, különleges műgonddal, technikai tudással kivitelezett, zenei ihletettségű szobrai a kitűnő formaművészt és az érzékeny lelkületű alkotót juttatják eszünkbe. Hiszen a törékeny testalkatú, mélyen érző és gondolkodó művész önmagát is belelopta alkotásaiba. Olyan kvázi-hangszerparádét, összetéveszthetetlenül egyedi életművet hagyott maga után, amely félbeszakadtan is egységes és maradandó. Alkotója a legnemesebb erdélyi fa-, kő- és fémszobrászati hagyományokat a világviszonylatban legújabb művészi törekvésekkel ötvözve bizonyította Istentől adott tehetségét, korlátokat nem ismerő képzelőerejét, anyagba fogalmazott szárnyaló ötleteit, álmait, érzékeny lelkületének térbe kívánkozó megnyilatkozásait, művészi elhivatottságát, a munka iránti tiszteletét, technikai tudását, precizitását.

A kolozsvári Romulus Ladea Művészeti Líceumban tanult és egyetemi tanulmányai elvégzése után tanárként oktatta ugyanitt a fiatal művésznemzedéket.

Mindenki szerette.

A Barabás Miklós Céh tagjaként tevékeny részt vállalt a szervezeti munkában is. Ha segítségre volt szükség sohasem mondott nemet. Mindig szakított időt a kiállítások rendezésére, a székház körül adódó munkálatok elvégzésére.

Mindannyiunknak nagyon hiányzol Ádi! Emlékedet örökre megőrizzük.

Őszinte részvétünk az egyedül maradt, hűséges társnak, Tosa Katinak. Az ő vesztesége a legnagyobb, amelyet csak férje emlékének ápolása enyhíthet valamelyest.

Németh Júlia

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/121247