Barabás Miklós Céh kiállítása

Hogy legyen tetô a fejünk felett
A Barabás Miklós Céh aukciós kiállítása

Amint arról lapunkban már hírt adtunk a Barabás Miklós Céh tagjainak és az erdélyi magyar képzômûvészeket tömörítô országos szervezet szimpatizánsainak adományaiból rendeztek kiállítást Kolozsváron, a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A rangos mûvészek munkáit tartalmazó aukciós tárlat célja: anyagi alapot teremteni a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székháza, az erdélyi mûvészetek háza építkezési munkálatainak befejezéséhez.

Az esemény, amelyre összegyûltünk sajátos gondolattársításokra teremt alkalmat. 75 éve annak, hogy Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával az erdélyi magyar képzômûvészek érdekvédelmi szervezeteként létrejött a Barabás Miklós Céh, és hosszas kényszerszünet után 10 évvel ezelôtt Abodi Nagy Béla és Kós András kezdeményezésére hasonló céllal alakult újjá."Hogy legyen tetô a fejünk felett" hangzott az újjáalakulás utáni elsô elnök, Kancsura István plasztikus megfogalmazása. Andrásy Zoltán nagylelkû gesztusa révén a szimbolikus tetô valósággá vált. S most van ugyan tetô a fejünk felett, de ezt a tetôt be kell foltozni ahhoz, hogy a mûvészek és mûélvezôk valódi, funkcionális otthonává válhasson. Az erdélyi mûvészetek házává, ahol a mûvész, az alkotó, valamint a mûalkotás értékelôje-élvezôje nyugodtan elmondhatja: itthon otthon érzi magát.

A megvalósíthatóság anyagi hátterének esetlegessége mellett azonban a hogyanok és miértek kérdészuhatagával szembesülünk nap mint nap. És nem csupán a megvalósíthatóság lehetôsége, a megoldás módja képezi vita tárgyát. Felvethetôk és felvetôdnek egy nemzetiségi alapon szervezôdô képzômûvészeti csoportosulás létjogosultságának és életképességének kérdései. Talán az újraindulás óta eltelt évtized adja erre a legfrappánsabb választ: a Céh — a számos mûködtetési, elvi vita dacára él, és tevékenykedik. Mert célkitûzése és megnevezése folytán is az összerdélyi, mesterségét igényes szinten mûvelô magyar képzômûvész csoportosulása, és azon túlmenôen otthona kell hogy legyen. S ez egyben válasz is arra a félelemre, hogy a hagyományok felvállalása révén nem serkentôje, de kerékkötôje lehetne a modern mûvészeti kezdeményezéseknek. Egyébiránt a Céh elnökében, a Magyar Mûvészeti Akadémia tagjában, Jakobovits Miklós Munkácsi-díjas festômûvészben is a kortárs képzômûvészet, a legkorszerûbb mûvészi megnyilatkozások képviselôjét, az összmagyar és európai modern mûvészeti törekvések propagálóját és megvalósítóját tisztelhetjük.

Mostani kiállításunk szerencsés módon nem csupán szervezetünk fontos évfordulóival esik egybe, de a napokban ünnepeljük a céh tiszteletbeli elnökének Kós András szobrászmûvésznek a kilencvenedik születésnapját és nemsokára, október 29-én, a Mûvészeti Múzeumban kerül sor Abodi Nagy Bélának, céhünk másik tiszteletbeli elnökének gyûjteményes kiállítására. Személyükben nem csupán a régi és az újjászületett céh kapcsolatát megteremtô mûvészeket tiszteljük, de olyan személyiségeket is, akik életmûvükkel, munkájuk igényességével képviselik azokat az értékeket, amelyekre a szervezet egész filozófiája épül.

A fészekrakás, az új székhely megteremtése, amely immáron az elérhetô távlat mozzanatába jutott, s amelynek érdekében a mostani aukciós kiállítást szervezzük, kovásza lehet a Céh és közönsége mûvészeti életének, színhelye személyes és csoportos kiállításoknak, a szervezet mûködésének. Általa Kolozsvár, Erdély és az egész régió kulturális élete is gyarapodik, színesebbé válik. E nemes célkitûzések fényében kérjük fel a mûvészetkedvelô társadalmat a kölcsönös hasznosság és elôny elvén mûködô mûvészi mecenatúrára.

Kedves mûpártolók, szeressék és kívánják is meg az itt kiállított munkákat. Mintegy félszáz mûvész, nagy öregek, a középnemzedék és tehetséges pályakezdôk adományaiból gyûlt össze ez a mûfajilag és az alkotók mûvészi beállítottsága szempontjából is rendkívül változatos anyag. Sokféle stílus, sokféle mûvészi elképzelés ad találkozót egymásnak egy valami azonban közös bennük: az igényesség. Mindenki találhat tehát ízlésének és anyagi lehetôségeinek megfelelô munkát a tárlaton, amelyet aztán a december 4-én, a Brassai-líceum dísztermében tartandó aukción birtokba is vehet és saját lakása falát díszítheti vele. Vásárlásával egyben nemes ügyet, az erdélyi magyar képzômûvészet ügyét is szolgálja.

Végezetül, de távolról sem utolsó sorban meg kell említenünk az egész akció lelkes szervezôinek Novák Ildikónak és Szabó Bokor Mártának a nevét, akik a Barabás Miklós Céh vezetôségi tagjaiként fáradtságot nem ismerve ügyködtek annak érdekében, hogy ez a reprezentatív anyag összegyûljön. A kiállítás rendezése pedig Sipos László és Starmüller Géza érdeme. Elismeréssel és hálával tartozunk a galéria házigazdáinak Ferenczy Annamáriának és Ferenczy Miklós lelkésznek, akik nem csak a termet biztosították, hanem egy értékes Gy. Szabó Béla-pasztellel is hozzájárultak a tárlat anyagának gazdagításához. Ugyanakkor pedig köszönjük az Illyés Alapítványnak és a Communitas Alapítványnak az eddigi támogatást, és reméljük, a jövôben sem feledkeznek meg rólunk, hogy mielôbb mûködôképessé tehessük székházunkat, az erdélyi mûvészetek házát.

Elhangzott 2004. október 23-án, a Barabás Miklós Céh aukciós kiállításának megnyitóján.

*
A tárlat szombat és vasárnap kivételével naponta 9–14 óra között látogatható a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. Az aukcióra is itt lehet feliratkozni.

Németh Júlia

http://archivum.szabadsag.ro/archivum/2004/10/4okt-27t.htm