Így tudom kifejezni magam – válaszolta Antal-Tövissi Anna, mikor megkérdeztem tőle, mit jelent számára a művészet, pontosabban az ő művészete. A fiatal alkotóművész, aki tanulmányait Kolozsváron az Apáczai Csere János líceumban kezdte, majd a Képzőművészeti Egyetem grafika szakán államvizsgázott, és szerzett mesteri diplomát, megfogalmazta – talán a lehető legegyszerűbb és legérthetőbb módon – a művészet és a művészek hajtóerejét. Gondolatai grafikáiban keltek életre, konkretizálódtak képi valójukban. Erről árulkodtak Arcok és Bűnök című egyéni tárlatai, valamint hazai és külföldi csoportos kiállításokon bemutatott munkái.

Amikor 2008. március 8-án a L’Osservatore Romano vatikáni folyóiratban nyilvánosságra hozták, hogy a 7 főbenjáró bűnhöz hozzárendelnek 7 társadalmi bűnt, Anna kapva kapott a tematikán, hatalmába kerítette annak fájdalmas aktualitása, mélysége, sokrétűsége. A 7 társadalmi bűn hatására készült, és itt kiállított művek előző munkáihoz képest radikális változást jelentenek. Míg az Arcok sorozat hagyományos, harmonikus világát klasszikus grafikai módszerekkel teremtette meg, addig az összesen körülbelül 35 munkát magába foglaló Bűnök sorozatnak csupán a kiinduló pontját képezik a klasszikus eljárások (kézi rajz, fotók), hogy aztán a modern, számítógépes technika vegye át a főszerepet, és vezessen el a tárlatot összegző végtermékig, egy 2D-s, Anna szavaival élve metamorfózis jellegű animációig.

A bűnök: környezetszennyezés, obszcén gazdagság, génmanipuláció, abortusz, társadalmi igazságtalanság, drogfogyasztás és pedofília. Érzékeny reakciót kiváltó, kényes témák, ugyanakkor veszélyesek is a művész számára, mert ha nem sikerül lényegükben megjeleníteni e bűnök jellegét, visszataszítóságát, akkor a művek és maga az alkotó tűnhet álszentnek, képmutatónak, esetleg naivnak. Amint azt a tisztelt meghívottak is láthatják, esetünkben ennek a veszélye nem áll fenn. Anna képei őszinték, tömörek, lényegre tapintóak és merészek.

Antal-Tövissi Anna – Drágaságom (az obszcén gazdagság témájára)

Nézzünk meg közelebbről néhányat közülük. A génmanipulációt ábrázoló képek megcsonkított, kifacsart, szétszedett és utólag rosszul összerakott női testeket ábrázolnak. Majdnem monokróm, sötét színviláguk nyomasztó hatást kelt, míg a műanyagszerű, mosolygós arcú, illetve arctalan figurák a természetes szépséget mesterségesre cserélő kísérletek elrettentő hatásaira, a nőkre nehezedő társadalmi nyomás visszásságaira hívják fel a figyelmet.

A társadalmi igazságtalanság sorozatban megrajzolt gubanc mintha azt sejtetné: az ember telhetetlensége miatt saját vesztébe rohan. A barnás, lilás színhatások hol beleolvadnak a háttérbe, hol erőteljesen elütnek tőle. Az igazságtalanságot megtestesítő alak propagálni látszik a kétségbeesett társadalmat, de ugyanakkor drótokkal és kötelekkel szabadságát veszi el tőle. A legérzékenyebb téma számomra a pedofília. Ez esetben is nagyon tudatos a képek felépítése, egymásutánja. A két, gyermekeket ábrázoló rajz erős kontrasztban van egymással. Míg az elsőn ártatlan, boldog gyermekábrázolásokat látunk, a másodikon már, az Edvard Munch Sikoly című festményén megjelenített figurára emlékeztető alakokat észlelhetünk. Az ezt követő képen pedig a mohó, mindent megkaparintani akaró kezek már előre vetítik a központi alkotást, amelyen erőteljes lila háttérből látszik kiugrani a sötét színhatású, meztelen test, amint magához szorítja a hangsúlyosan világos színnel ábrázolt gyermek figurákat.

Így jutunk el végül a 2D-s animációhoz. Amint már említettem, ez egy metamorfózisszerű mozgókép, amelynek a körülbelül 35 grafika szolgál alapul. A frame by frame technikával készített videó, ami szerint a képek majdnem állandó mozgásban vannak, nagyon dinamikus. Egy másodperc 24 képkockából áll, így az animáció elkészítéséhez, valamint az áttűnéses hatás eléréséhez körülbelül 5000–6000 fotogrammra volt szükség. Ezeket mind külön-külön rajzolta meg a művész, bebizonyítva egyúttal a régi mondást, miszerint jó munkához idő kell.

Minél könnyebben tud elmagyarázni, ábrázolni, átadni valamit az ember, annál jobban érti, érzi azt a valamit. Az alkotások elkészítéséhez Anna sokat dokumentálódott könyvekből, filmekből illetve képzőművészeti alkotásokból. Kedvenc művészei az apokaliptikus képeket ábrázoló Hieronymus Bosch, a realista Honoré Daumier; a szürrealista, absztrakt világkép megteremtői, Otto Dix, Max Ernst, illetve Salvador Dalí valamint a „Napút festő” Csontváry Kosztka Tivadar. Részletes tanulmányozásuk ellenére csupán ihletésről beszélünk, korántsem utánzásról; alkotásról, nem másolásról. Anna kisebb méretű művei, amelyek előtanulmányoknak is tekinthetőek a 7 főmunkához, képzett rajztudásról árulkodnak, összességükben pedig, egy független művészeti világképet alkotnak.

Elhangzott 2013. április 10-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében, a kiállítás megnyitóján.

KISS LÁSZLÓ-ANDRÁS

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/88681