A forma hősei
2018-06-29 14:21:22
A kiállítás címe többféleképpen értelmezhető, de legalább kettős értelmezés mindenképpen szóba kerülhet.
Előtérben Bogdan Nueleanu Izzó kompoziciója, háttérben Kolumbán Árpád munkája, A víz őrzője
A kiállítás címe többféleképpen értelmezhető, de legalább kettős
értelmezés mindenképpen szóba kerülhet. Vonatkoztathatjuk a művészekre,
akik formába öntik, gyúrják, faragják, mintázzák gondolataikat és
érzelmeiket, azonosíthatjuk a plasztika alanyaival is. Persze a művészek
aligha gondolnak hősként magukra, és azokat sem kell feltétlenül ebbe a
fogalomkörbe sorolnunk, akik a szobrászkezek nyomán testet öltenek,
legfennebb akkor, ha történelmi szobrászatról beszélünk. De a
marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában június 14-én nyílt csoportos
tárlat szervezői a címadásnál valószínűleg nem is ezt tartották a
leglényegesebbnek, bár a hősök képzete kétségtelenül felkeltheti az
emberek figyelmét. Ellenkezőleg, a fogalmat talán idézőjelesnek szánták,
hiszen sem emelkedett historizmus, sem erőltetett heroizmus nem teszi
dagályossá a földszinti termekben felkínált látványt, a szobrok nem
öltenek ünnepi köntöst. A tizenkét kiállító azt hozta el
alkotóműhelyéből, amivel éppen foglalkozik, és amit jellemzőnek is tart
saját művészetére, időszerű foglalatosságaira nézve. Lényegében
rögtönzött kiállításról van szó, egy kényszerű kiesést kellett pótolni,
nehogy megszakadjon a képzőművészeti szövetség helyi fiókja által jó
előre beütemezett tárlatok sora. A rendezvény viszont így újra
tudatosíthatta mindazokban, akik figyelemmel követik a vásárhelyi
művészeti jelenségeket, mennyire erős ezeken a tájakon a vizuális
művészeteknek ez az ága: bármikor képes érdekes, igényes, korszerű,
kiemelt figyelmet érdemlő anyagot felmutatni a közönségnek. Ezért is
indokolt a megnyitón felvetett gondolat: a megyében dolgozó szobrászok
közösségének évente külön kiállításon is be kellene mutatkoznia, ők is
életre kelthetnének egy olyan életképes rendezvényt, amilyen a
textilművészek Ariadnéja.
Nem rugaszkodik el a realitástól az elképzelés, ez a tárlat is jól
tükrözi, milyen szervesen kapcsolódnak egybe az alkotó nemzedékek,
mennyire jótékony hatású az egymásra figyelés, a generációk párbeszéde. A
mostani tárlat létrejöttében a fiatalabbak vállaltak meghatározó
szerepet, az idősebb nagy öregek közül néhányan hiányolhatók, de a
pályakezdők mellett van nyolcvanon túli szobrász is a kiállítás
szereplői között. Lényegében ahány bemutatkozó, annyiféle világlátás,
ihletforrás, stiláris és formai eszköztár, anyagválasztás és kifejezési
mód. A beavatkozást alig igénylő, egyszerű „talált tárgyaktól” a
szobrászati bravúrokig, a mítoszoktól, népművészeti tradícióktól
napjaink technikai újdonságaiig, a líraizmustól a drámaiságig,
groteszkig, abszurdig minden törekvésből kapunk valamit. A tarkaságban,
az ilyenkor fellépő eklektikában közös nevező a tehetség, a minőségi
elvárásokhoz igazodó szakmai elmélyültség, és észrevehető a
felvonultatott anyagban az epigonizmus kényszerét elkerülni igyekvő,
egyénre szabott kreativitás. Elsősorban kisplasztikával találkozunk,
fém, fa, kő a kiállított munkák anyaga, illetve azok ötvözésével
teremtenek „új, más világot” a marosvásárhelyi, Maros megyei szobrászok:
Bálint Károly, Gábor Barna, Gyarmathy János, Gheorghe Mureşan, Kiss
Levente, Kolumbán Árpád, Makkai István, Dorel David Morar, Pop Gheorghe,
Sánta Csaba, Veress Gábor Hunor, a kiállítás lelke, motorja és
meghívottként a tárlat temesvári vendége, Bogdan Nueleanu, akinek
különleges szépségű és fogantatású, hegesztéses inox acélkompozíciói jól
kiérdemelt elismerést váltottak ki a nézőkből.