Téli szalon — 2005 Grafika, textil, kerámia

Immár hagyományosan az új év első nagyszabású összefoglaló jellegű képzőművészeti eseménye a megye grafikusainak és iparművészeinek múlt évi teljesítményét bemutató téli szalon, amint arról, közvetlenül az eseményt követően, lapunkban is beszámoltunk. A seregszemle méretei azonban — most már saját hagyományainkat is követve —, részletesebb, képes beszámolótérdemelnek.

A hasonló jellegű rendezvények hűséges látogatója s gyakorta krónikásaként, önkéntelenül is hasonlítgatok. Ahhoz, ami volt. Jelen esetben a tavalyi szalonhoz. A hasonlítgatásból pedig mintha utóbbi kerülne ki győztesen. Legalábbis a grafika vonatkozásában. S korántsem azért, mert egyre kevesebb a klasszikus értelemben vett grafikai eljárásokkal készült munka. Végül is a technika lenne a legkevesebb, s különben is haladnunk kell a korral, a kor pedig eddig soha nem tapasztalt lehetőségeket villant fel ilyen vonatkozásban. S itt nem csak a számítógépes grafikára gondolok, amelynek utolérhetetlen művésze volt a 2004-es esztendő nagy halottja, Mircea Baciu, a képzőművészeti egyetem volt tanára, akinek alkotásai nem csupán kegyeletből kaptak helyet a főfalon, az ugyancsak jeles művész, az egyetem egykori rektora, Ioachim Nica alkotásai mellett. Leginkább talán a piaci kereslet a ludas abban, hogy háttérbe szorult a mívesebb, de első megközelítésre kevésbé látványos, kevésbé magakellető fekete-fehér ceruza- és tusrajz, vagy az időigényesebb, klasszikus eljárásokkal készült grafika. Talán Nagy Endre az, aki következetesen kitart a műfaj mellett, akinek évről évre rajzkészségét is megcsodálhatjuk amellett, hogy sokoldalúságának bizonyításáról, festői, iparművészi kvalitásairól semakar lemondani. De ebbe valószínűleg díszlettervezői foglalatossága is belejátszik. A "kétszínű" grafikai megnyilatkozások táborából meg kell említenünk az elvontabb nyelvezeten kommunikáló Petre Măluţant, Székely Gézát, Egyed Tibort, Călin Stegereant, Iuliana Olteanut, Paul Eugent, s persze a tárlatok elmaradhatatlan résztvevőjét, a rangidős Kusztos Endrét. A grafika látványosabb-kelendőbb megnyilvánulási formáinak, a pasztellnek, akvarellnek és vegyes technikáknak már jóval többen hódolnak. Az igényes névsorból kitűnik Soó Zöld Margit, Maria Mateean-Mărginean, Lészai Bordy Margit, Gally Katalin, Lăcrimioara Aramă, Lőrincz Lehel, Gedeon Zoltán, Szabó Vilmos, Ovidiu Tarţa.

Az idei tárlat rendhagyó sajátosságának mondható a kitűnő rajzkészségéről ismert Radu Solovăstru négy női aktja. A vörösben, sárgákban tobzódó pasztellek összességükben és összefüggéseikben egyfajta nőgyűlölő manifesztumot képeznek. Nem titkolt szándékuk viszolygást, undort kelteni, úgy közelíteni a női testhez, hogy abban a vulgáris, a közönséges jut csupán szóhoz. Olyan szempont ez, amely akár vita tárgyát is képezheti, felháborodást is kelthet, bár indíttatásai — mert egyértelműen érzelmi hozzáállásból eredeztethetők — őszinte átélést sejtetnek.

Az iparművészeti, konkrétabban a textil és kerámia felhozatal az idei tárlat erősebb oldala. S nem csupán az inkább szembeötlő, tekintetcsalogató munkák okán, amilyen például Manuela Botiş fantáziadús, művészileg igényes munkája vagy Csata Hermina nagy méretű bőrkompozíciója. Bár ez utóbbi alkotása, saját mércéjével mérve, elmarad eddigi teljesítményétől. Egyértelmű előrelépésként értékelhető viszont Károly Zöld Gyöngyi nemesen visszafogott, de ugyanakkor sejtelmesen sokat ígérő, a fehérek, halványsárgák harmóniájára építő, sajátos eljárással készült faliszőnyege. A tárlat egyik legbiztosabb embereként Adriana Dobra most is önmagát adja. S ez elegendő ahhoz, hogy munkája a technikai tudás, képzelőerő és művészi igényesség legmagasabb követelményeinek eleget téve váljon különösképpen sikeressé. Az örök nonkonformista, Mariana Gheorghiunak most is sikerül újat és figyelemfelkeltőt nyújtania nagy falfelületet betöltő, egyedi konstrukciójával, és érdekes Novák Ildikó installációszerű munkája, valamint Farkas Melinda alkotása. Rendkívül míves, éppen visszafogottságában kifejező Dávid Ilona textilképe. Ismét említésre méltó, igényesen kidolgozott munkával jelentkezett Anca Bratu és Weisz Schweiger Erika. A különszámot, mint eddig már többször is, Szabó Bokor Márta szolgáltatta. Fából faragott és "aranyba" foglalt királykisasszonyai mintapéldájául szolgálnak a műfajok közti átjárhatóságnak. A keramikus anyagot váltott, s ötletesség szempontjából ismételten bizonyított.

A kerámia műfajában Palkó Ernő jeleskedett. Fölöttébb míves, különösképpen dekoratív munkái, a "grafiterrák" újabb változatai a művészi igényesség és korszerűség bizonyítékai. És ugyanebben a kategóriában figyeltünk fel Kolozsi Gabriela egyéni meglátásaira. Kerámiatárgyai sajátos hozzáállásról, szín- és formavilágról tanúskodnak. Érdeklődéssel várjuk a folytatást.

Az egykor oly népszerű művészi üvegtárgyak ezúttal szinte teljesen hiányoznak. Csupán Labancz Cismaşiu Ágnes sajátos hangvételű, dekoratív üvegkompozíciója képviselte a műfajt. A zománc- és ötvösművészek pedig egyáltalán nem képviseltették magukat. A nagy hiányzó elsősorban Nagy Enikő és a nyomdokaiba lépő fiatalok.

Németh Júlia