A tárlatmegnyitón elsőként Vörös Alpár fizikatanár, az Apáczai-líceum igazgatója üdvözölte a jelenlévőket, majd miután köszönetet mondott a kiállító művészeknek, átadta a szót Székely Géza rajztanár-képzőművésznek, a tárlat szervezőjének. Megtudtuk: a tárlat megszervezésére három hét állt csupán rendelkezésükre, Székely Géza szerint azonban ennek ellenére igen színvonalas anyagot sikerült összegyűjteniük, a színek magukkal ragadó módon nyilvánulnak meg a kiállított olaj-, akrill-, akvarell-, tempera- és pasztellmunkák mindegyikén.

– A szín csodálatos, megelevenítő erőként, energiaként jelenik meg a képzőművészetben, és ez különösen igaz a festészetre. Az alkotó lelkén keresztül szólal meg, és talán a legrejtettebb, a legtitokzatosabb képzőművészeti kifejező eszköz – mondta Székely, majd hozzátette: mindazoknak, akik tudományosan próbálták értelmezni a színeket, rá kellett jönniük, hogy a tudomány kevés az azokban rejlő titkok megfejtéséhez.

Németh Júlia műkritikus úgy vélte, a képzőművészeknek mindig egy lépéssel a közönség előtt kell járniuk, ennek ellenére, amennyiben alkalmat teremtünk az alkotó és közönsége közötti kapcsolat elmélyítésére, ez a lépéshátrány lassacskán kiküszöbölhetővé válik. Véleménye szerint a kortárs magyar művészek és közönségük közötti kapcsolat szorosabbá tételében jelentős szerepet játszott, hogy civil kezdeményezésre 2002 óta Magyarországon is megünneplik a Festészet Napját (ez a kezdeményezés pedig szép lassan Erdélybe is átterjedt).

– A szépség önmagában ugyan múlandó, de a művészetekben megformált szépség örök. Örvendjünk hát annak, hogy sok tehetséges művészpedagógusunk van, akik a következő nemzedéket felkészítik, a fiatalokat fogékonnyá teszik a szépség iránt – mondta befejezésül Németh Júlia.

A rendezvény zenei aláfestéséről Oláh Mátyás (cselló) és Oláh Boglárka (zongora), az Apáczai-líceum egykori diákjai gondoskodtak.

A kiállítás november 25-ig, munkanapokon 8 és 19 óra között látogatható.